Városunk egyik büszkesége Szalai Attila, a magyar válogatott labdarúgója, aki jelenleg Törökországban focizik a kiváló Fenerbahce csapatának színeiben. Attila rendkívül szívélyesen fogadta portálunk megkeresését, és mesélt a gödi élményeiről, pályájának indulásáról, illetve arról, milyen a földrengés utáni helyzet Törökországban, és milyen szereplést remél a magyar válogatottól a 2024-es EB-selejtező meccsein.
Az édesapja is a foci bűvöletében élt az egykori magyar válogatott tagjaként. Volt más alternatívája, vagy egyértelmű volt, hogy ön is ezt a pályát választja?
Nagyon hamar kezdtem megismerkedni a labdarúgással, már óvodásként rúgtam a bőrt, de soha nem éreztem azt, hogy ezt édesapám vagy a szüleim rámerőltették volna. Egyszerűen ebbe a világba születtem bele. Édesapám profi labdarúgó volt, édesanyám pedig kézilabdázó, illetve atletizált, úgyhogy olyan családban nőttem fel, ahol a sport elementáris erőként volt jelen az életünkben. Gyerekként ezt a példát követve egyből szerelembe estem a labdarúgással.
Gödön hova járt focizni?
Az alsógödi TK-ra, illetve a felsőgödire is. Ott edzettünk a Gödi SE pályán, ott voltam először igazolt labdarúgó. Nagyon hamar bekerültem a Bozsik-programba, különböző tornákra jártunk minden hétvégén. Szép emlékek fűznek a gödi csapathoz, hiszen itt kezdődött a pályafutásom. 8-9 évesen Vácra kerültem, majd 2 évig a Vasasnál futballoztam, ezután kerültem ki Ausztriába 12-13 évesen.
Nagyon korán, gyerekként került Ausztriába, milyen változást hozott ez az életébe?
A pályafutásom szempontjából egy nagyon komoly döntés volt, amit nem volt egyszerű meghozni. Sokat beszéltünk erről a családdal, de végül úgy döntöttünk, hogy ebbe bele kell vágni. Nagyon nehéz volt, hiszen egy idegen országba kerültem, akkor még nem beszéltem németül. Rendkívül segítőkész volt a klubom, a Rapid Wien. Sokat köszönhetek nekik, hiszen ott lettem profi labdarúgó, kijárva az akadémiát, és a felnőtt csapatban is szerepet kaphattam. Nagyon fontos és jó lépcsőfok volt az ausztriai kaland a pályafutásom szempontjából. Az általános iskola utolsó évét félig magántanulói státuszban végeztem el, hiszen akkor már ingáztam édesapámmal Göd és Bécs között. Hetente 4-5-ször utaztunk Bécsbe és vissza, ami nagyon fárasztó volt. A gimnáziumi tanulmányaimat már Sopronban kezdtem el egy olyan iskolában, ahol a nulladik évfolyamban főleg németet tanultam. A soproni évek után kerültem ki Bécsbe kollégiumba.
Milyen emlékei vannak Gödről?
Fantasztikus emlékeim vannak a városról, mind a mai napig ez az otthonom. Édesanyám Gödön, édesapám pedig Verőcén él. Amikor tehetem, mindig hazamegyek. Csodás gyerekkorom volt Gödön. A mai napig rengeteg a barátom, az ismerősöm. A Németh László Általános Iskolában tanultam, ahol remek éveket töltöttem el, csak pozitív emlékeim vannak.
Amikor hazajön, sokan gratulálnak önnek Göd utcáin, megveregetik a vállát?
Igen, gyakran előfordul. A válogatott mérkőzések után vagy az Európa-bajnokság meccsei után érezhető volt, hogy a magyar embereknek is sokat jelent a foci. Jó érzés, hogy Göd utcáin is felismernek, gratulálnak, és váltunk egy-két kedves szót egymással.
Hogy érzi magát a jelenlegi csapatában?
Két éve már, hogy a világ egyik legjobb csapatában, a Fenerbahce csapatában játszom. Nagyon jól érzem magam, és nagyon örülök, hogy egy fantasztikus klubban futballozhatok, itt készülhetek hétről-hétre remek körülmények között, hatalmas profizmussal, kiemelkedő játékosokkal a következő meccsekre. Ami a szurkolóinkat illeti, a világon a legjobb hangulatot teremtik a stadionban. Nagy álmunk, hogy megszerezzük a bajnoki címet, és az Európa Ligában is jól szerepeljünk, úgyhogy ezért dolgozunk.
A két év alatt sikerült a török nyelvvel is megbarátkoznia valamennyire?
A csapatban leginkább angolul kommunikálunk, ez a közös focinyelv, de sok társammal németül is tudok beszélni. A török nyelvtudásomon is dolgozom, azt hiszem, hogy napról napra jobb. A klubnál szerencsére ehhez kapok segítséget, és motivál is a tanulás, sok közös szavunk van, ez is inspirál. Isztambul is gyönyörű. Egyedül a közlekedési dugó az, amit nehezen viselek, elég kaotikusan közlekednek, mivel rengeteg itt az autó. Ezt leszámítva csodálatos városról beszélünk. Boldog vagyok, hogy itt focizhatok.
Személy szerint hogyan élte meg a törökországi földrengést?
Mindenkit nagyon megrázott és lesújtott ez az esemény. Borzasztóan nehéz napok és hetek vannak az ország mögött. Hatalmas tragédia ez Törökországban, rengeteg város szinte teljesen tönkrement. Nagyon sok az áldozat, és több millió azoknak az embereknek a száma, akik a földrengésnek valamilyen módon az érintettjei. Szerencsére az egész ország, sőt, a világ összefogott, segélykampányba kezdett. Jelenleg folyamatos a helyreállítás. Szívszorítva figyeltük az eseményeket, próbálunk segíteni, ahogyan tudunk.
Ha jól tudom, több ismert focista is a földrengés áldozata lett?
Igen, sajnos futballberkeken belül is sok az áldozat. Van olyan csapat, amely kilépett a bajnokságból, mert több elhunytja van. Borzasztó tragédia, ami az országban történt.
Az országban még mindig érezhető a földrengés utáni sokk?
A médiában a hírek csak erről szólnak. Épp tegnap volt a klubbunkban egy esemény, amely azt tárgyalta, hogy az ország összes csapatából edzők, elnökök, sportigazgatók és játékosok hogyan tudnának egy szervezett segélyakcióban részt venni. A földrengés zónáiban a konténerházak építése a legnagyobb segítség, hogy az emberek lakhatása legyen elsődlegesen megoldva.
Márciusban kezdődik a 2024-es EB-selejtező, amelyen nagy eséllyel indulunk. Mit gondol, elbírja-e a magyar válogatott ennek a terhét?
Bízom benne, hogy jól fogunk teljesíteni, és sikerrel fogjuk venni az akadályokat. Természetesen tudjuk, hogy komoly kihívás áll előttünk, hiszen jó csapatokkal fogunk játszani kiélezett mérkőzéseket. Az elmúlt években, amikor erősebb csapatokkal játszottunk, kevésbé volt rajtunk ez a nyomás, most ezzel is meg kell bírkóznunk. Biztos vagyok benne, hogy alaposan fel fogunk készülni, és bízom benne, hogy sikeresen megvalósítjuk az álmunkat, hogy ott lehessünk a következő Európa- bajnokságon is.
Milyen szövetségi kapitánynak tartja Marco Rossit?
Remek edzőnek, és nagyon jó embernek tartom. Egyedülálló az a teljesítmény, amit elért a válogatottal, amilyen csapatot kovácsolt belőle. Fantasztikus az az atmoszféra és csapategység, ami jellemzi a válogatottat. Remek szakember, nagyon jól fel tudja készíteni a csapatot a feladatokra. Mindig öröm számomra a közös munka a válogatottal.
Mikor volt itthon utoljára Magyarországon?
Novemberben, a legutóbbi válogatott összetartás alkalmával voltam itthon, amikor két barátságos mérkőzést játszottunk. Az egyiket Luxemburgban, a másodikat Görögország ellen Budapesten. A két meccs után volt 5 nap szabadságom, amit otthon Gödön és Verőcén töltöttem a családommal.
Általában a sportolóktól mindig a sporteredményeket kérdezik. Megkérdezhetem, hogy van-e hobbija?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt csinálhatom, és abból élhetek, amit imádok, ami a szenvedélyem. A labdarúgás teszi ki az életemet, és minden energiámat erre fordítom, ebbe fektetem. A focin kívül több sportot is szeretek űzni, mint a teniszt, a kosárlabdát vagy a pinpongot, de nagyon szívesen úszom is.
Hogyan képzeli el az életét 20 év múlva?
Ez remek kérdés! Mi labdarúgók azt mondjuk, hogy az ember mindig a következő mérkőzésre, edzésre fókuszál, így készíti fel magát mentálisan. Nem árulok el nagy titkot, hogy nekem is az a célom, hogy minél hosszabb legyen a pályafutásom. Valószínűnek tartom, hogy minden sportolónak ez a célja. Ezért mindent megteszek: egészségesen táplálkozom, figyelek a regenerációra, és természetesen az edzéseken a lehető legjobban teljesítek. 20 év múlva 45 éves leszek, addig nem valószínű, hogy ki tudom tolni az aktív pályafutásomat, de szeretnék a labdarúgásban elhelyezkedni a karrierem után is, hiszen a futball nekem mindig örök szerelem marad!
