A Kiserdei tanya táblaavató ünnepségén találkoztunk vele utoljára, ő készítette el a civil tanya szimbolikus logóját. 1964 óta él Gödön, a város nagyon közel áll a szívéhez. Az interjúból azt is megtudhatjuk, hogy a Hajdúságból hogyan került a Duna-parti Gödre Nagy Gábor, avagy a gödiek Pro Urbe díjas Gábor bácsija, aki jövőre lesz 90 éves, és sokat fáradozott a Kiserdei tanyáért és az erdőért.

Mióta él Gödön? Ha jól tudom, nem gödi születésű.

Debrecen mellett, Hajdúhadházon születtem, ahonnan az 50-es években kerültem el tímártanulóként Újpestre. Pár évvel később fedeztük fel Gödöt. Ipari tanuló voltam, amikor Újpestről kijöttünk a Széchényi Csárdáig a Duna-parton. Elragadó volt számomra a part gödi része. Akkor csak pár ezer lakosa volt Gödnek, a helyiek mellett főleg budapesti színészeknek, művészeknek voltak itt az impozáns nyaralóik. Újpesten, a Deák Ferenc utcában volt az iskolám, amit 1954-ben végeztem el, majd két év sorkatonai szolgálatra hívtak be. 1956. november 11-én szereltem le Kiskunmajsán a Kádár kormány megalakulásakor. Februárban kerültem vissza Újpestre, amikor a forradalom miatt még javában tartott a tisztogatás. 1957-ben kezdtem el dolgozni az Újpesti Bőrgyárban, ahol támogatták a továbbtanulásomat, így a főiskolán elvégeztem a bér- és munkaügyszakot. Ebben az évben megnősültem, majd 1964-ben költöztünk Gödre. A bőrgyárban 1994-ig dolgoztam, mint bér- és munkaügyi osztályvezető. 

Hogyan emlékszik vissza a kezdeti évekre Gödön? 

Amikor Gödre kerültem, tanácstag lettem, az építési bizottságnak voltam a tagja. Göd szabad területeit felparcellázták. Az akkori tanács szerette volna felparcellázni a 17 hektárnyi erdőt is, benne a futballpályával. A végrehajtó bizottság határozatát többen megtámadtuk, így az erdő területe megmaradt. Az erdő akkor az egri erdőfelügyelőséghez tartozott. Szegedi Sándor polgármesterrel igyekeztünk megmenteni az erdőt, ami szerencsére sikerült. Gödöllőn a 17 hektárnyi erdőt parkerdővé minősítették, büszke vagyok arra, hogy ezért én is sokat tettem. Nyugdíj után átvettem az erdő kezelését, ami nagy munkával járt. Az erdőnk a Gödöllői Erdőgazdasághoz tartozik. Valkóról jött egy erdész, Pajor Imre, akivel elkezdtük a terület karbantartását, tisztítását. Az erdőben található bagolyfaragványom története is ehhez az időszakhoz köthető. Emlékszem, hogy kivágtunk egy elszáradt jegenyenyárfát, amiből kiesett hét kis bagolyfióka. Nagyon megindító volt ez, arra gondoltam, hogy az emlékére faragok egy baglyot, ami az erdő szimbólumává vált. Az időjárás viszontagságai miatt tönkrement a bagoly fejrésze, amit hamarosan újra faragok. Remélhetőleg a madarak és fák napjára elkészülök vele. Én voltam az ötletgazdája annak, hogy a madarak és fák napját megszervezzük Gödön 25 évvel ezelőtt. A szobor avatásán rengetegen voltak, gulyáságyúban főztük a finom gulyást. 

Mikor kezdett el faragni?

Ez magától jött. Hajdúhadházi éveim alatt sokat jártam az erdőt, nagyon szerettem a fát, mint anyagot. A 80-as években már elkezdtem egyszerű dolgokat faragni. Sosem tanultam, egyszerűen ráállt a kezem.

Miket készített főleg?

Leginkább emléktáblákat készítettem felajánlásként, a legtöbbet olyan fákból, amelyek kiszáradtak, de én tudtam hasznosítani őket. A Huzella Általános Iskolában villám csapott egy fába, azt is felhasználtam. Értéket látok minden fában, amiből faragványt készíthetek. Több százat készítettem már. Gödön minden civil szervezetnek faragtam egy-egy logót, illetve a szülővárosomban, Hajdúhadházon is több emléktáblát, táblaképet készítettem. A Kiserdei tanya táblaképét a fürdőnél kivágott fából alkottam meg. Egyszerű hobbifaragónak tartom magam.

Előző cikkÉletben maradt a férfi, akit elgázolt a vonat Dunakeszinél
Következő cikkTuzson Bence vezetésével megtartotta alakuló ülését a deregulációs kerekasztal