Nagy István gödi születésű faszobrász életműkiállítása december 16-ig látogatható a József Attila Művelődési Házban. Az alkotóval beszélgettünk.

Kezdjük azzal, mi is a faszobrászat.

Nekem ez a szakmám. Stílbútorfaragást tanultam, a figurák csak jöttek kiegészítésként. A Kaesz Gyula Faipari Szakképző Iskolába jártam 1965-től, itt tanultunk figurális faragást, anatómiát és művészettörténetet is.

Voltak már korábban is kiállításai?

Igen, volt néhány, de ilyen nagyszabású eddig még nem.

Mostanában is készít még szobrokat?

Komótosan. 72 éves vagyok, régóta nyugdíjas. Voltak korábbi terveim, melyekre nem volt időm, most megcsinálom őket. Sok szobrom van a lányoméknál és persze nálunk is, ezekből állítottam össze a mostani tárlat anyagát.

Milyen témájú szobrokat szokott faragni?

Nagyon változatosak a témáim. Itt van például Puszedli, az unokám macskája, de vannak vallási és történelmi témájú munkáim is. Gyakran előfordult, hogy újságban találtam egy grafikát, félretettem, és mikor nyugdíjba vonultam, kifaragtam.

Milyen fából szokott faragni?

Bútort gyümölcsfából, dióból vagy cseresznyéből, jávorból, tölgyből. De nagyon jó lehet faragni például a hársfát is.

A lakásukban is saját készítésű bútoraik vannak?

Igen, a kiállításra is elhoztam egy fotelt az egyik garnitúrából, amit készítettem. Valamikori ilyeneket faragtam nagyon sokat. Szekrényeket, asztalokat, székeket mindenféle stílusban.

Milyen munkahelyeken dolgozott?

Ahol inas voltam, ott egy évig még maradtam. Később dolgoztam a katonaságnál, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál, majd kisiparosként.

A katonaságnál?

Igen, volt ott egy barkácsműhely. Díszdobozokat, egyebeket csináltunk a parancsnokoknak, amiket ők elajándékoztak.

A Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál milyen munkái voltak?

Ott főleg restauráltunk. Például a fertődi kastély termeinek a falburkolatát, a sárospataki katolikus templomot és a drávaiványi református templom mennyezetét. Ez utóbbi festett, fenyőfára készült famennyezet volt, ezt át kellet festeni, illetve ki kellett javítani a hibás részeket. Fertődön a falak nagyon rossz állapotban voltak, mert a helyiségeket az évek során használták mindenre. Például amikor az orosz katonák megszállták a kastélyt, az ebédlőben javították a tankokat. Később volt ott gépállomás, raktár.

Milyen volt a munka Sárospatakon?

Ott életnagyságú szobrok voltak, de hátulról olyanok, mint a darázsfészek, annyira átrágta őket a szú. Gyakorlatilag az első felületkezelő anyag tartotta össze őket, a többi részük olyan volt, mint a szivacs. Ezt be kellett itatni poliészterrel, hogy kikeményedjen.

Van itt egy érdekes családfa is.

Igen, az ágai közt kifaragtam a lányomék és az unokám arcát is.

Látok kacsalábon forgó várat is.

Igen, mikor a kislányom kicsi volt, meséltem neki a sárkányölő lovagról meg a kacsalábon forgó várról, amit ő nem tudott elképzelni. Megrajzoltam, sőt, ki is faragtam neki a várat, előtte egy háromfejű sárkánnyal és egy páncélos lovaggal, ahogy küzdenek.

Kerültek ki munkái külföldre is?

Igen, mintadarabot kellett készíteni mindenből, amit az Iparművészeti Vállalatnál lezsűriztek. Amit elfogadtak, az bekerült egy mintaterembe, onnan rendeltek a kereskedők. Évekig készítettem szobrokat, képkereteket – ez a hetvenes évek elején volt és sok tárgyat eladtam, mint megbízásos iparművész.

Előző cikkHatalmas kormányzati támogatáshoz jutnak a hazai turisztikai vállalkozások
Következő cikkA helyi adókról is tárgyal délelőtt a képviselő-testület