Ritkán találkozni ilyen lelkes, baráti közösséggel, mint Gödön a nevelekieké. Egyesületük, a Neveleki szomszédok fogja össze a csaknem 1300 ember alkotta városrészt.
Az utcafesztivál kellemes időben kezdődött, és ekkor még a szervezők is bíztak benne, hogy idén megússzák eső nélkül. A helyiek közül nagyon sokan süteményekkel, szörpökkel, apró ajándéktárgyakkal készültek. Az első fellépő a Gaude Kórus volt, programjukat még szárazon hallgatta végig a szép számú közönség.
A Dunakanyar Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult trió már nem volt ilyen szerencsés. Alighogy elkezdtek játszani, eleredt az eső, de ők becsülettel végigjátszották tervezett programjukat – igaz, a végén már nagyon aggódtak az értékes hangszereikért. A zenekar és a nézők egy része tető alatt ült, de az egyre erősödő eső így is be-becsapott, sőt, fentről is beáztak egy kicsit. A hallgatóság kitartott, amiért a zenészek nagyon hálásak voltak.
Sajnos az eső a második koncert végére annyira felerősödött, hogy a baráti beszélgetések, eszegetések, iszogatások elmaradtak, mindenki sietett haza. A nagy vesztesek a süteménnyel készülők voltak, nekik sajnos megmaradt a nagyon finom portéka jó része.
Bánfalvi-Radó Boglárkát, a Neveleki Szomszédok Egyesület alelnökét, az egyik szervezőt arról kérdeztük, hogyan alakult ki ilyen összetartó baráti közösség Neveleken?
– Nagyon sok munka van ebben, voltak már 150-200 fős rendezvényeink is. Ha van egy lelkesítő program, meg tudunk mozgatni sok embert. A közösségi élet reményeink szerint szintet fog lépni, amikor teljesen elkészül a Pacsi park, a közösségi terünk. Az első fázis elemeinek, a petanque pályának és a játszótereknek a kivitelezési határideje október vége. Minden évben tartunk egy nagy családi napot bográcsozással, vagy például az egyesület születésnapja alkalmából. Idén ezt a Pacsi park megnyitójára tervezzük. Télen mindig van adventi készülődés és Mikulásvárás. Rá egy hétre pedig jön a hídünnep, amikor egyetlen hidunkat feldíszítjük. Ez is fontos közösségi programunk, és szervezünk lakossági fórumokat is.
A fesztivál megálmodójával és alapítójával, Krulik Eszter hegedűművésszel a fellépésük előtt beszélgettünk, megkérdeztük, hogy mit lehet tudni a most fellépő formációjukról?
– A Dunakanyar Szimfonikus Zenekar vonós szólamvezetői vagyunk Szilágyi Ágota csellóművésszel és Komjáti Alexandra brácsaművésszel. Már körülbelül hat éve együtt játszunk ebben a zenekarban, és sokszor van ilyen, hogy vonósnégyest, vonóstriót, esetleg vonóshatost állítunk össze. A tavalyi fesztiválon ez utóbbi formációban játszottuk el Brahms Sextetjét. Ma Dohnányi Ernő vonóstrióra komponált Opus 10-es Szerenádját adjuk elő a szerző születésének 145. évfordulójára emlékezve. Nagyon ritkán játsszák Dohnányi műveit, pedig fantasztikus művész volt.
Az idei fesztivál első, nagy sikerű fellépője a gödi Gaude Kórus volt. A kórus egyik titkárát, Tóthné Barcs Ágnest arról kérdeztük, hogyan kaptak meghívást erre a közösségépítő komolyzenei eseményre?
– Ez valóban érdekes, mert a Gaude Kórus, bár már 22 éve, 2000 márciusa óta jelen van a város kulturális életében, Neveleken most jár először. Szívesen készültünk, hiszen a Neveleki Szomszédok elnöke, Báli Péter, kórusunk egyik alapítója édesanyjával, Báli Péternével együtt.
– Több, régről ismert dallamot is felismerni véltem, sőt, a közönséget is sikerült megénekeltetni jó párszor. Véletlen ez?
– Nem, nem véletlen. Igyekeztünk olyan műsort összeállítani erre a szabadtéri, nyár végi rendezvényre, hogy azok is kedvet kapjanak az énekléshez, akik már rég elfelejtették, milyen felszabadító érzés is ez valójában.
– Különlegességek is elhangzottak a műsorukban. Mit lehet ezekről a művekről tudni?
– Egy távoli világ, Izland nyelvén énekeltünk egy hálaadó éneket, illetve a May the road… kórustársunk, Tóth Andrea magyar szövegével hangzott el. Nem véletlenül választotta Báli Péterné Inke, a kórus műsorának összeállítója ezt az ír áldásként ismert művet a neveleki közösség példamutató kezdeményezésének megerősítésére zárásként.
