Életének 85. évében meghalt Kozma Imre atya, katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője.
Kozma Imre atya Gödön is többször járt. 2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott Gondviselés Háza – Fogyatékos Emberek Otthona új épületegyüttesének alapkövének lerakásakor azt mondta, kőre kell építeni a házat, nem futóhomokra, de a legkeményebb kő sem elegendő ahhoz, hogy biztos alapja legyen az életünknek, “Isten igenjére építjük a szeretetszolgálat minden egyes épületét”.
Kozma Imre 1940. június 4-én Győrzámolyban született. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumba jelentkezett. Döntése komoly elkötelezettséget jelentett, hiszen 1958-ban a papi hivatást választó fiatalok biztosan számíthattak arra, hogy az államvédelmi hatóság zaklatni és üldözni fogja őket – írja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a közleményében.
Kozma Imre atyát 1963-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Tát-Dorogbányán volt, majd áthelyezték Budapestre. 1968 és 1977 között a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter-templomban szolgált. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólított, a fiatal felnőtteknek tartott konferenciabeszédei alatt zsúfolásig megtelt a templom. Kozma Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről.
Pályafutásának következő állomása a zugligeti Szent Család plébániatemplom volt. Százak által látogatott hittanóráin azt tanította, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, a templom falain kívül a mindennapokban is meg kell élni hitünket. A közösség tagjainak konkrét segítő feladatokat kellett vállalniuk, ekkor alakult ki az az önkéntes hálózat, amely később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapját adta.
Az 1989-ben megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, idősek, hajléktalan emberek ellátását szervezte meg. A zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort a Budapesten gyülekező keletnémet családok előtt, ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akcióját indította el, amelyben 48 ezer menekültet fogadtak be Magyarországon. A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború alatt kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett szervezet. Felhívásaira önkéntesek százai jelentkeztek, közben országszerte megalakultak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjai. Három és fél évtized alatt a szeretetszolgálat az egyik legnagyobb magyarországi karitatív szervezetté vált, amely szociális, oktatási és egészségügyi ellátásokból is hálózatot épített ki, intézményeiben és önkéntes csoportjaiban naponta átlag 17 ezer emberről gondoskodik.
1997-ben Kozma Imre atya felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe, mely irányítása alatt megerősödött, és kórházaival az egészségügyi ellátás jelentős szereplőjévé vált. Ötvenhét évesen lett szerzetes, a legtöbben ilyenkor már a visszavonulásukat tervezik, ő a keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését tűzte célul, és 82 éves koráig vezette a rend magyar szervezetét.
Pályafutása utolsó szakaszában éppolyan energikus volt, mint fiatalon. 2013-ban pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve gyalogosan végigjárta papi szolgálatának állomáshelyeit, 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett egy szerzetestársa kíséretében.
Tevékenységét több mint harminc alkalommal ismerték el rangos kitüntetésekkel. 1996-ban az Év emberének választották, 2003-ban a Magyar Köztársaság Középkeresztje díjat vehette át, 2005-ben Prima Primissima díjat kapott, 2010-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2016-ban Európa Polgár díjjal ismerték el életművét, és több település önkormányzata is díszpolgári címet adományozott Kozma Imre atyának.
