A Nemeskéri Kiss Miklós úti temetőben a 80-100 éves gyönyörű ostorfákkal körbezárt XI. parcella az Ótemető, a Mayerffy sírkert. A felújítás több éves munkáját a Gödi Városfejlesztő és Szépítő Egyesület végezte el.
Egy régi adósság volt az Ótemető felújítása. Bár először 1992-ben merült fel a rendbehozatal gondolata, és sokszor nekifutottak, végül csak két éve sikerült elkezdeni a munkát, amikor bemutatták a tervet az önkormányzatnak, és ők ezt jóváhagyták. Ekkor adódott egy lehetőség: a Pest Megyei Önkormányzat civil pályázatán indultak, és vissza nem térítendő támogatást nyertek. Ezután indult meg a tervező-szervező munka, aminek az eredményeképpen sikerült nem csak a síremléket, hanem az egész parcellát rendbe tenni.
Megkeresték a szaktervezőket, nevezetesen Hubayné dr. Horváth Nórát, aki tájépítész és a Kertészeti Egyetem docense. Ő gödi lakos, és már rengeteg szép tervet valósított meg a városban. Így adódott, hogy őt, mint lokálpatriótát kérték fel erre a munkára. Az ő segítségével készítették el a kertépítészeti tervet, természetesen a jogszabályoknak megfelelően. Kerestek egy restaurátort is, aki egy bejegyzett művész, és nagy tapasztalata van az ilyen felújításokban. Módy Péter személyében találták meg az alkalmas szakembert, aki nagyon szép munkát végzett.
Az Ótemető felújítását a városszépítők intézték, erről beszélgettünk Berta Sándorral, az egyesület elnökével.
A munka része volt a Mayerffy-emlékmű restaurálása, aki az első magyar feliratú harang öntetője volt. Emiatt tartják az avatást a magyar nyelv napján, ami 2011 óta november 13-a, mivel 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyart hivatalos nyelvvé tevő törvényt.
Debreceni Péter, a városszépítő egyesület tagja, kérdésünkre elmondta, hogy 78 sírhelyet találtak a régi temetőben. A legtöbb 1880 és 1920 közötti sír, előtte és utána lévő évekből alig találtak néhányat, pedig az anyakönyvek alapján is voltak temetések. A sírok közül van pár, amit még látogatnak a családok, de a legtöbbet ők tisztogatták meg, állították helyre. A terület nagyon elhanyagolt, elbokrosodott, gondozhatatlan állapotban volt. El lettek távolítva az elvadult bokrok, a fák gondozva lettek, új fákat is ültettek. Az egész terület úgy lett átalakítva, hogy gondozható legyen. Az volt a céljuk, hogy egy tartós nyomot hagyjanak ezzel a dologgal, és így az utókornak könnyebb legyen rendben tartani. Nem volt felmérés a sírokról, ezt is ők készítették el.
Szabó Zsuzsa, a JAMH igazgatónője nyitóbeszédében szólt a többi között Mayerffy Józsefről – aki 49 éves korában, 1824-ben hunyt el -, és kiemelte, hogy nagy szerepe volt Göd-puszta rendezésében, ahol a többi között juhaklokat és ménest létesített. Kiépítette az állattartáshoz szükséges kutak hálózatát, melyek egy része ma is megtalálható. A családnak köszönhető az elvadult nádas, sásos, vizenyős területek lecsapolása, a kulturtáj kialakításának megkezdése halastavakkal, erdőtelepítéssel. A közéletben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Göd-pusztai alkalmazottainak munkarendjét (a kezdését, befejezését, ebédszünetet) szabályozni, jelezni, valamint egy ideiglenesen berendezett helyiségben tartandó istentiszteletre hívni egy harangot készíttetett el Budán 1806-ban. Dokumentáltan ez az első magyar nyelvű vésettel készült harang az országban, pedig abban az időben a német és latin volt a hivatalos ügyintézés nyelve, és a magyar nyelv használatáért akár börtönbüntetést is lehetett kapni.
