Székely Csilla népi iparművész gödi műhelyét látogattuk meg. A bútorfestő 1994 óta él családjával Magyarországon, torockói származású férje szülőfalujának gyönyörű motívumait festi bútorokra, dísztárgyakra.

A Csilla Műhely alkotója ezt a motívumkincset örökíti meg, s mint lakberendező, igyekszik otthonossá, szerethetővé tenni Páva védjegyes alkotásaival, mesterremeknek minősített tárgyaival a mai modern otthonainkat. Az iparművész a gyönyörűen festett motívumaival becsempészi az erdélyi táj színeit, illatait és hangulatát lakhelyünkbe és szívünkbe.

Min dolgozik most éppen?

Megrendelésre készítek egy családi ház szép, eklektikus terébe bútorokat. Elkészült már egy lóca, egy saroktéka és több tányéralátét. Most épp egy tárolókosár tetejét díszítem, ami tálcaként is funkcionálhat. Torockói motívumokkal dolgozom, a cifrázás fázisát véglegesítem, vagyis világos és sötét festékkel kihúzom, kontúrozom a virágokat, ettől válnak élővé. Olyan, mint egy fényárnyékjáték, ami kiemeli a virágokat. Ez az a munkafázis, amibe a készítő az érzéseit, a lelki világát, a hangulatát viszi bele, ettől válnak egyedivé az adott termékek.

Amikor megrendelésre készíti a tárgyakat, akkor teljesen szabad kezet kap?

Mivel lakberendező is vagyok, szeretem, ha kapok fotókat a térről, hogy rá tudjak hangolódni, ennek alapján rakom össze a motívumokat. Egy modern térbe dinamikusabb motívumokkal dolgozom. Egy klasszikus, paraszti, vidéki házba inkább a hagyományosabb motívumok rajzolására törekszem. Az eklektikus térben a hagyományos és a modernebb tárgyak sem lesznek idegenek. Készítek vázlatrajzokat és színezek, hogy a vevő lássa, mi készül, és az egyezzen az elvárásaival.

Napjainkban egyre nagyobb teret hódít az IKEA. Mennyire van igény ezekre a hagyományos dísztárgyakra, motívumokra?

Azt látom, hogy egyre nagyobb igény lesz, ha megismerik, hogy ezeket a tárgyakat a mai térbe is bele lehet vinni. Átvettük a külföldi lakberendezési stílusokat, de nem vettük figyelembe, hogy odakint ennek van egy múltja, kultúrája. Én nem a trendkészítők ízlésének akarok megfelelni. Láttam, hogy az olaszoknál van egy meghatározott, jól körülírható stílus, ugyanezt elmondhatjuk a franciákról, a skandinávokról, az angolokról.

Én a Kárpát-medence bútorfestésének kultúráját, népművészetét akarom megmutatni, ami rendkívül gazdag.

A reneszánsz korszak és stílus a kedvencem, azért is kerültem közel a bútorfestéshez.

A virágos reneszánsz stílus csodálatosan megmutatta magát a mi kultúránk különböző régióiban: a székelyeknél, Kalotaszegen, de Komáromtól lefele a Duna mentén is. Ez nyomon követhető a bútorfestészetben, de a népviseletben is használják napjainkban. A térhasználatban viszont nem látom azt az irányvonalat, hogy próbálnánk magyarosítani a tereinket. Ez nekem kihívás, ezért is festek csak a torockói mintával, mert az érdekel, hogy egyetlen motívummal hogyan lehet összhangot teremteni a térben a mai igénynek megfelelően, és hogyan lehet a lakáskultúra szintjére beemelni a népművészetünket.

Miért pont a torockói motívumot örökíti meg?

A férjem torockói, és miután elvégeztem az egyetemet informatika szakon Kolozsváron, egy Torockó melletti városban kezdtem dolgozni. Rengeteget jártunk Torockóba a férjem nagyszüleihez, s ott szívtam magamba ennek a csodálatos falunak a népi kultúráját. Olyan kimagaslót alkotott Torockó mind építészetben, viseletben, vasművességben, bútorfestésben, hogy a mai napig is a csodájára lehet járni. Láttam, hogy van igényük az embereknek, hogy igényes, harmonikus környezetben éljenek, de teljesen ellenzem, hogy trendeket vegyünk át.  Azt gondolom, hogy a saját kultúránk a legotthonosabb. Ezért próbálok a klasszikustól, a hagyományostól a modernig olyan tárgyakat tervezni, amik beleilleszkednek a mai skandináv tereinkbe, mert eluralkodott nálunk is az egyszerű IKEA stílus. Ők is beviszik a szarvasaikat, saját motívumaikat, amiket mi lecserélhetünk a sajátjainkra, s akkor még otthonosabb lenne a tér. Ezzel tudunk figyelni a harmóniára.

Milyen a torockói minta?

A piros tulipán a kinyílt és a bimbós formában van jelen, amely a nő, a lány jelképe. A hűség virága a margaréta, a rózsa a beteljesedett szerelmet, a termékenységet szimbolizálja. A liliom az ártatlanság virága. A szegfű a férfi jelképe, de használunk még gyöngyvirágot és kék nefelejcset, meg más díszítő motívumokat. Színekben a bútorok frontfelülete általában zöld,  olívazöld, az oldalakat pedig kékre festjük. A betétek – amelyek körbe kontúrozott részek – lehetnek bordó és okker színűek. A virágok színe kék vagy fehér, de a legtöbb esetben narancs.

Mi az, amit leggyakrabban fest, mire van a legnagyobb igény?

Az óráim nagyon népszerűek. Azért örülök, hogy erre van igény, mert ez modern darab, és a fiatalok is keresik. Az óra mellett egy tálca vagy alátét nagyon jól mutat a modern térben, de ez a tároló is, amit most készítek.

Ezen kívül szeretik a hagyományos bútorokat, a saroktékát, a tulipános ládát, a tálas fogast. Ajándéknak díszdobozokat, teásdobozokat, ékszereket, kulcstartókat is visznek. Folyamatosan bővítem a kollekciómat, saját tervezésű tárgyaim is vannak, a nappaliban látható dohányzóasztalt is én terveztem.

Mióta élnek Gödön?

2004-ben költöztünk Gödre Dunakesziről, akkor kerestünk iskolát a gyermekeinknek, illetve olyan természetközeli környezetet, ahol kellemesek a mindennapok. Nagyon szeretünk itt élni, csodálatos a Duna melletti lét, ami inspirálóan hat a munkámra is. Felemelőek a napi séták a Dunához, kerékpározásra is lehetőséget ad a Duna menti bringaút.

Nyáron elmenni a partra olyan, mintha nyaralnánk, de tulajdonképpen nyaralóhelyen is lakunk.

A Szakáts-kertbe kimenni és körbesétálni a tavat, szintén nagyszerű élmény. Szükségem van a madárcsicsergésre, a gyönyörű színekre, a lélekemelő természetre. Ezt mind megkapom Gödtől.

Azt is szeretem, hogy itt van lehetőség a kultúrára, még több kapcsolatot szeretnék kiépíteni a helyi közösségi kultúrán belül. Sok művészt vonzott be a város, igyekszem a kézművesség terén több emberrel felvenni a kapcsolatot, hogy megmutathassuk, hogy milyen sokan vagyunk itt Gödön és Göd környékén. A szakmán belül több kézművessel szeretnék összefogni más területről, olyan tárgyakat létrehozni, amelyek harmonizálnak egymással. Tele vagyok tervekkel a jövőt illetően. A tárgyaimat folyamatosan zsűriztetem, szeretném folytatni az értékőrzést és a minőségmegőrzést. Belenőtt a szívembe az erdélyi népi kultúra, az erdélyi emberek szeretete. Ez is egy inspirációs forrás, hogy az otthonomban otthonosan érezzem magam, és örülök, ha ezt másoknak is tovább tudom adni.

Előző cikkOnline emlékeznek Gödön március 15-re
Következő cikkTábornokkereső játékkal ünnepel a művelődési ház