Ma fejeződik be a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, melynek keretében szombaton levetítették Vincent Kelner A bálna íze című filmjét, amit mi is megnéztünk. Mit mondjunk? Nagy hatással volt ránk!
A dokumentumfim tiszteletbeli nagykövetének Dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas újságírót kérték fel, aki a film előtt számos érdekességet mesélt a Feröer-szigeten élőkről, hiszen maga is több alkalommal járt ezen a különleges helyen.
“Azt hiszem, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek a mai modern ember számára már elfogadhatatlanok. Hiszen az élet védelme rendkívül fontos, és ezt egy olyan hagyomány sem írhatja felül, ami egyébként hosszú évszázadokra vezethető vissza. Maga a film rendkívül érdekes dokumentummunka, arról szól, hogy mi készteti a Feröer-szigetek lakóit arra, hogy évről évre egy szertartás keretében kifogjanak, leöljenek gömbölyűfejű delfineket” – vélekedett a filmről.
Az alkotás témája a Feröer-szigeteken évszázados múltra visszatekintő bálnavadászat, melyet a helyiek egyszerűen grindnek neveznek. A még a viking korból eredő hagyomány keretében a feröeriek százszámra mészárolnak le ceteket, pontosabban gömbölyűfejű delfineket, hogy azután azok húsát, zsírját táplálkozási célból felhasználják.
A film több egy olyan dokunál, ami a bálnák vagy a delfinek lemészárlásának eszközeit és módszereit, vagy éppen az ez ellen harcoló állatvédők akcióit és véleményét mutatja be. A párizsi születésű rendező ugyanis láthatóan arra törekedett, hogy a néző, aki jó eséllyel csak a térképről, vagy még onnan se ismeri a Feröer-szigeteket, mindkét oldal nézeteit és álláspontját mélységében értse meg.
A vetítés utáni beszélgetés során a rendező a következőket mondta:
“Igazából nem az érdekel, hogy most önök közül hányan akarnák betiltani a grindet, és hogy mennyien vannak azok, akik szerint ez egy hagyomány, amibe nem szabadna beleavatkozni. Az volt a célom, hogy mindkét oldal szemszögéből bemutassam a témát, és segítsem a nézőket abban, hogy minél több élmény és információ alapján megalapozottan tudjanak véleményt alkotni”.
Kollégánk 12 éves kislánya bátran kérdezett a rendezőtől, aki viszont váratlanul visszakérdezett. Vincent arra volt kíváncsi, milyen hatást váltott ki a film a gyerekből.
Íme a 6.osztályos néző gondolatai a filmben látottakról:
,, Szerintem A bálna íze című film az egyik legjobb dokumentumfilm, amit eddigi életem során láttam. Engem személy szerint nagyon megfogott, mert olyan formában mutatja be más emberek kultúráját, vagy éppen étkezési szokásait, hogy az ember könnyen megértheti ezt. A gömbölyűfejű delfinek megölését sokan értelmetlennek, vagy egyenesen undorító szokásnak tartják. Személy szerint azonban azt gondolom (mivel mi itt Közép-kelet Európában nem csinálunk ilyet, és nem vagyunk hozzászokva ehhez, így ez természetesen érdekes vagy éppen elrettentő számunkra), hogy nem kellene betiltani, hiszen ahogyan azt a filmben is említik, ez az ottani lakosság számára egy fontos hagyomány.
Nekem nagyon tetszett az egész film, mivel nagyon elgondolkodtatott arról, hogy pontosan mit is eszek naponta, honnan, hogyan került a tányérra, és hogy mennyi szenvedést okozhatott, amíg étel lett belőle. A film megnézése után, elhatároztam, hogy innentől kevesebb húst eszem.
A filmből azt is megtudtam, hogy a gömbölyűfejű delfinek ugyanolyan személyiséggel bírnak, mint az emberek, és ugyanúgy érzik a fájdalmat, ahogy mi. Nekik sem esik jól, ha fajtársaik halálát látják, és tudják, hogy ez fog történni velük is.
Remélem, hogy sok ember megérti ezeket a gondolatokat, és reménykedem, hogy nem tiltják be ezt a hagyományt, mert ezzel egy egész történelmet a földbe temetünk. A helyieknek maguknak kell rájönniük és megérteniük, hogy ezt így nem folytathatják tovább.
Az emberek nem veszik komolyan azt, hogy a Föld már nem bírja ezt a fokozatú terhelést, szóval ezúton is szeretném felhívni a figyelmet az egész világ számára, hogy tudatosabb cselekedettel még megmenthetjük a világunkat, hogy az én utánam következő generációknak is legyen ideje megtapasztalni, hogy milyen egy egészséges, erdőkkel, és állatfajokkal gazdag világ.”
