Úgy jött össze szombaton a Kiserdőben több száz gödi, mintha egy nagy családhoz tartoznának. Minden várakozást felülmúlt az első gödi falunap sikere – meséli a szervező, Kovács Viktória.
– Hogyan értékeli az első gödi falunapot?
– Nagyon sikeresnek mondanám minden szempontból. A helyszínen kapott visszajelzések alapján az emberek remekül érezték magukat, köszönték, hogy megszerveztük. A mi szempontunkból pedig azért tartom maximálisan sikeresnek, mert a célunk, hogy ott jótékony célra gyűjtünk pénzt, összejött. Nagyon sokan utaltak, hogy támogassák akár a rendezvényt, akár annak kedvezményezettjét, a kétéves beteg gödi kislányt, Elizabetet a Boldogságcseppeken keresztül.
– Sok vagy kevés a falunapon összegyűlt 581 ezer forint? Mire elég?
– Én abszolút elégedett vagyok vele – ezzel az összeggel és a cégek utalásaival biztosított a kislány fejlesztése a jövő év végéig. Majdnem 500 ezer forint jött be a tombolából, a shiatsu masszázsnál pedig mindenki annyit dobott be az adományládába, amennyit gondolt. Ildikó, a masszőr ingyen vállalta a dolgot. Volt külön sátra a Boldogságcseppeknek, ott is lehetett adományozni.
– Kik segítettek a szervezésben?
– Szőke Kriszta és Kiss Móni. De a helyszínen legalább 20 segítőnk volt, pont tegnap köszöntem meg nekik a Gödi Jó Arcok Facebook-csoportban. Szerencsére nagyon-nagyon jó csapat jött össze.
– Mi volt a legnépszerűbb program?
– Mindent szerettek az emberek. A kreatív sarok különösen tetszett nekik, ott Molnár Kriszta meg sem állt, folyamatosan foglalkoztatta a gyerekeket. A masszázsnál is betelt az összes időpont. Amit imádtak a gyerekek, az a futóverseny: nem győztek sorban állni a karszalagért a melegben. Nagyon aranyosak voltak. Szerették a zsákban ugrálást is, és ugyan mi felnőtteknek hirdettük a gumicsizmadobó versenyt, de arra is jöttek a gyerekek. Ők mindent élveztek.
– Lesz második falunap?
– Nagyon szeretnénk, hogy legyen, de mások is mondták, hogy így vannak ezzel. Azok is akik ott voltak, és azok is, akik lemaradtak. Ők nagyon sajnálták. Jó lenne akár hagyományt teremteni belőle, éves szinten. Ez sok mindentől függ, a járványhelyzettől is.
– Személy szerint hogyan érintette meg az esemény?
– Meghatott, hogy Elizabeték is ki tudtak jönni, találkozhattam én is a kislánnyal, az anyukájával, az apukájával. Öröm volt az emberek jóindulatú érdeklődése: gyakorlatilag mindenki őket kereste, beszélgetni akart velük, a kislány kézről kézre járt. Mintha egy nagy család lettünk volna, pedig több százan voltunk. Nulla konfliktussal, mind a szervezők, mind a résztvevők részéről. Csak szeretetet, dicséretet és támogatást tapasztaltunk. Szó szerint hatalmas szeretetet éreztem ott, amit nagyon bezártam a szívembe. Erre most, a kényszerű távolságtartás után nagy szükség volt.
Fotó: Kurdi Imre
