A Gödi SE Kajak-Kenu Szakosztálya 2024-ben kiemelkedően sikeres évet zárt, ennek hátterét mutatjuk be az edzőkkel készített interjúkkal. A második részben Sinkó Lászlót (Simi) és Árkosi Gábort kérdeztük, akik az U12-U14-es korosztály felkészítését végzik.
Kifejezetten nagy létszámú csoportot kellett felkészíteni és versenyeztetni 2024-ben. Milyen munkamegosztással dolgoztatok, és mik voltak az év fontosabb történései, sikerei?
Sinkó László: “25 versenyzővel dolgoztam az idei évben, és azt nagyjából tudtuk, hogy melyik évfolyamon mit várhatunk, így az U14-es korosztályban az volt a realitás, hogy a lányoknál Kramer-Boga Emma bekerülhet a nagy válogatottba (országos bajnokságon 1-3. hely – a szerk.), ami teljesült is, a fiúknál ez sokkal nehezebb feladatnak látszott. A 14 éves korcsoport teljesen reális eredményeket mutatott fel az év során, amit lehetett, azt elérték, megszerezték a gyerekek. Az U13-as korosztályban szenzációsan versenyeztek a tanítványaim, és ezt annak ellenére is tartom, hogy betegségek miatt pont az országos bajnokságon elhullajtottunk pár pontot, helyezést. Az U12-es, a csoportomon belül viszonylag szűkebb létszámú korosztályban is sikerült felmutatnunk kiemelkedő eredményeket az év során. Összességében olyan évet tudunk magunk mögött csapat szinten, amely versenyző, edző, szakosztály életében is ritka. Jól kihasználtuk azokat a helyzeteket, amelyeket kínál az U13-as korosztály (az alkati sajátosságok miatt MK és K hajókkal is lehet versenyezni az év során, vagyis külön versenyezhetnek a már serdültebb gyerekek a kevésbé akcelerált kajakosoktól – a szerk.), kiváltképp azért volt fontos ez, mert a csoporton belül az U13-as korosztályból van a legnagyobb létszám. A szövetség kezdeményezésére az U12-es korosztály részére kiírt betétfutamokat tartottak a júniusban Szegeden megrendezett síkvízi Eb programjában, ahol telitalálatunk volt, mind a lányoknál (Erdős Nóra), mind a fiúknál (Kovács Merse) a győztes régiós válogatott egység tagja volt egy Gödi SE-s kajakos, sokan irigyeltek is minket emiatt, de fontosabb, hogy a gyerekeknek ez életre szóló élmény és extra motiváció volt. A Magyar Kupa is kiemelkedően jól sikerült, ami azért fontos, mert ez a verseny az országos bajnokságnál is erősebb (hiszen a régiós egységeket a legjobb versenyzőkből állítják össze, akik különböző egyesületekhez tartoznak, így óriási a konkurencia és magas a színvonal). Zsinórban 3. alkalommal nyert MK4 U13-as csapatunk országos bajnoki címet (Berencsi Boldizsár – Szabó Balázs – Kovács Bozsidár – Slezsák Tamás), Boldizsár pedig a maratoni országos bajnokságon is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Ezen kívül K4 U14-es csapatunk lett még országos bajnok Szegeden (Kecskés Csaba – Garamszegi Ákos – Czirbus Máté – Nagy Nimród). A Magyar Kupán megszerzett 7 gödi aranyérem közül 5 kapcsolódott a csoportomhoz, Erdős Nóri és Kovács Merse is dupláztak.”
Árkosi Gábor: “Ez volt a 2. teljes szezon, amit ezzel a csoporttal töltöttem. A koncepció az volt, hogy ahhoz a maghoz, akik Siminél kezdték el a munkát (2010-2012 között született gyerekek), 2022-től folyamatosan raktuk hozzá azokat a 2012-es születésű gyerekeket, akik később kezdték a kajakozást, vagy nem szerettek volna versenyezni, illetve a fiatalabb belépőket is szerettük volna felhozni egy magasabb szintre, hogy akik fogékonyak rá, azokat be lehessen illeszteni a versenyrendszerbe. Természetesen vannak idősebb gyerekek is a csoportban, akik szabadidős tevékenységként tekintenek a kajakozásra. Így lett kialakítva a B és C csoport, amely körülbelül 20-25 főt jelent, velük dolgozom együtt, de az átjárás biztosított a csoportok között, a fiatalok fejlődési ütemének megfelelően. A kajakos edzések megszervezése is könnyebb volt így, hiszen egy edzővel nagyságrendileg hasonló tudású versenyzők tudnak csak együtt menni a figyelem megosztása és a balesetveszély elkerülése végett. A mostani csoportomban Andor Lilla és Gyöngyössy Márk voltak azok, akik a Zebra szerinti rendszerben indultak az év során (ez azokra vonatkozik, akik az adott évben még kezdők a versenyrendszerben, mivel nem a saját korosztályukkal egyidőben kezdték a versenyzést, hanem később – a szerk.). Lilla és Márk is bronzérmet szerzett a magyar bajnokságon a K1-es mezőnyben, ebből is látszik, ha beleteszik a munkát a gyerekek, akkor sikerélményt és motivációt lehet elérni a versenyzéssel. És ami még nagyon fontos, hogy Lilla például az eredményeivel és a hozzáállásával jó eséllyel pályázhat arra, hogy jövőre Simi csoportjának az U14-es lányaival dolgozhasson együtt. Rózsa Lizi is újra kezdett kajakozni, ami arra is lehetőséget adhat majd az U14-es korosztályban, hogy Imrik Bogi, Pók Panni és az előbb említett két lány részvételével ütőképes csapathajót lehessen kialakítani belőlük. Az idén U12-es lányok között azonban már most vannak olyanok, akik kiemelkednek a csoportban, régiós válogatott lett Kárász-Gyenge Veronika, és a válogatott edzőtáborba meghívták Bor Lilient és Pók Pannit is. Nagyszerű négyes sikereink voltak még az országos bajnokságon a lányok és a fiúk U12-es ezüstérmeivel.”
Életkor tekintetében ugyanahhoz a korosztályhoz tartoznak a kajakosaitok, mégis mennyire találkoznak egymással, milyen gyakran edzenek együtt?
Árkosi Gábor: “A tavaszi győri edzőtáborban közösen voltunk Simi csoportjával, ami egyrészt a csapatkohéziót erősíti, hogy ők is ennek a csapatnak a részei, másrészt olyan edzésmunkát tudnak ilyenkor végezni, látva a többieket is, ami fejleszti a képességeiket és az elszántságukat. Természetesen külön is voltunk edzőtáborban, a nyáron Taksonyban töltöttünk egy hetet. Ősszel a régiós válogatottak és meghívottak a dunavarsányi olimpiai edzőtáborban együtt voltak közel 2 hetet Simi válogatott tanítványaival, és a csapathajókra való felkészülés során is sok közös edzés volt, szóval jól ismerik egymást a gyerekek.”
A szakosztály olyan eredményt ért el 2024-ben, amire a szakma is felkapta a fejét. Mi volt ennek a sikernek az alapja?
Sinkó László: “Amellett, hogy a Gödi SE Kajak Szakosztálya a legeredményesebb lett a Dunakanyar régióban, országos összevetésben is kiemelkedő helyen zártunk, pedig U16-nál idősebb pontszerzőnk nem volt. Az, hogy a szakosztályunk az éves, összesített bajnoki pontverseny 10. helyén végzett és a szakági lebontásban dobogós helyeink is vannak, mindent elmond az idei év sikereiről. Ilyen struktúrával, ennyi gyerekkel és edzővel ez szinte tökéletes produkció. Figyelemreméltó, hogy az U12-es és U13-as kajakosaink közül összesen 8 fő lett regionális válogatott a 2024/2025-ös évre (ezen felül 6 főt meghívtak még menedzselési szándékkal a válogatott keret táboraiba), akik már két edzőtáborban is voltak az ősz folyamán Dunavarsányban, a kajakosok egyik központi edzőtáborában. Ez a kiemelkedő siker mellett hatalmas felelősség is számunkra, azonban a szakosztályban folyó szakmai munkára is rávilágít, hogy fokozatos terhelés mellett, egymásra épülő edzésmunkával milyen stabil alapokat tudunk lerakni ebben a korosztályban. Az idei országos bajnokságokon szerzett pontok alapján a csapatomban Kramer-Boga Emma és Berencsi Boldizsár volt a legeredményesebb. A csoportban lévő dinamikát pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy hatalmas konkurenciaharc van a fiatalok között minden nap az edzéseken, így jó eséllyel jövőre is láthatunk egy kajakos sikerekben gazdag évet.”
Mi volt a legnagyobb kihívás, hogy ennyi versenyző edzését, versenyzését hatékonyan lehessen koordinálni?
Sinkó László: “A versenyzéshez és az azt megelőző felkészüléshez sok utazásra volt szükség, ami egyrészt fárasztó mindenkinek, másrészt óriási kihívás a logisztikája. U14-től kezdve a kétezer méteres versenyek szerepe kicsit lecsökken, ellenben síkvízi versenyekre vált át a mezőny, és 500 m-en, illetve 1000 m-en rendezik a versenyek jelentős részét, amire speciálisan kell gyakorolni, nem elégséges a Dunán, folyóvízen edzeni hozzá. Mivel jövőre a most U13-as kajakosaim is már inkább síkvízi versenyeken csapnak össze az ellenfeleikkel, és a csoportomnak a 90%-a tartozik majd ide, így jól jött az a változás a szakosztály keretein belül, hogy Németh István (Putyu) U16-U17-es csoportjával összeolvadtunk, és így mindig lesz valaki a gyerekek mellett, mindenfajta edzésmunka során. Idén is volt már együttműködés a csoportok között, például a fadd-dombori edzőtáborba Putyuval is ment pár tanítványom, de most szorosabbra fűzzük a közös munkát, mint ahogy az már az alapozás novemberi megkezdése óta is történik. Úgy gondolom, ez minőségi segítség lesz mindkét eddigi csoport részére, kiváltképp majd a dunai edzések megkezdésekor, hiszen 2025-ben már K hajóval kell versenyeznie a 2011-ben született kajakosoknak is, így az a fajta megosztottság, ami az idei évet még jellemezte a minikajak és a kajakhajókkal való felkészülés és versenyzés során, jövőre megszűnik és az energiákat másra tudjuk fókuszálni. A teljes képhez tartozik még az is, hogy a szakosztály mindenki számára igyekszik megadni a versenyzés vagy a hobbisportolás lehetőségét, a jelenlegi kereteinket azonban nagyon túlfeszítettük már. A hatalmas létszámú versenyzői csoportok mozgatása elképesztő nehézségeket okoz, az egyesület mindhárom vontája és a kisbuszok is be vannak fogva, hiszen volt olyan verseny, ahová 70 főt vittünk a kajakokkal együtt. A szakosztályban lévő csoportokra, de magára a szakosztályra is igaz, hogy erőn felül vállal és tesz a helyi közösségért. A szülők segítségéért pedig nem lehetek elég hálás, hiszen az érzelmi, anyagi és logisztikai támogatásuk nélkül messze nem lennénk képesek ilyen sikereket elérni, és azt is fantasztikus megélni edzőként és magánemberként, hogy a gyerekekbe befektetett energiáik idén látványos eredményekké alakultak át, és a szülők tekintete is sokszor volt homályos a meghatottságtól. Ettől jó ez a kajakos közösség, és ez tölt fel minket is munícióval az újabb év kihívásaihoz.”
