Az egész ország a pápalátogatás lázában ég most. Mint arról korábban már beszámoltunk, Ádám Tamás dunakeszi asztalosmester és kollégája az elmúlt hetekben napi tizenkét órában dolgozott a Gödi Piarista Szakképző Iskola és Kollégium műhelyében azért, hogy Ferenc pápa a Vatikán kéréseinek megfelelő székekben foglaljon helyet magyarországi látogatásán. Kollégánk erről a különleges projektről kérdezte őt.
Mikor kapta a megbízást erre a különleges feladatra?
A húsvét előtti héten kaptam a telefont, és kérdezte a Szent István-bazilikából Ernyey Áron gondnokhelyettes, hogy mit csinálok a következő 20-25 napban. Mondtam, hogy nem tudom, de valószínűleg hamarosan megmondja nekem. Ekkor újságolta, hogy készülnek a Szentatya érkezésére, látogatására, és szükség lenne trónusokra, székekre. Ezeknek az elkészítésére szeretne felkérni.
Ha jól értem, nagyon kevés idő állt rendelkezésre?
Így van. Nem is tudtam igazából, hogy mire bólintok rá. Persze, igent mondtam. Hiszen nem lehet egy ilyen nemes feladatot visszautasítani. Azonban akkor még nem voltam azzal tisztában, hogy öt szettre szól a felkérés. Egy garnitúra a következőkből áll: egy pápai, két püspöki szék, illetve a Kossuth téri szettben még diakónusi széket és puffokat is kellett készíteni. Összesen huszonegy ülőalkalmatosságra kaptam megbízást. Plusz még egy kis asztalra, amelyre a Szentatya a vizét, a Bibliát tudja elhelyezni. Menet közben felkértek még, hogy a Sándor-palotába is készítsünk két széket, mivel ott kezdi Ferenc pápa a látogatást, és az lenne a célszerű, hogy ugyanolyan trónus kerüljön oda is, amiben az állami szereplők fogadják.
A méretet, a tervrajzokat megkapta előre?
A Vatikánból kaptunk egy fényképet egy raktárszobából, amelyen egy aranyozott fotel volt, aminek a méretei voltak fontosak, illetve a geometriai adottságai. Azt kérték, hogy egy olyan széket tervezzek, ami illik a Szentatyához, és beleférjen a két és fél hetes gyártási ciklusba mind az öt, illetve a végére a hat szett.
Mennyi időt vett el a tervezés, illetve maga a kivitelezés?
A tervezés körülbelül 3-4 napot vett igénybe, nagyon rohamtempóban kellett rajta dolgozni, ami végül egy csapatmunka lett, mindenki segített. Készítettem egy ceruzás skiccet, próbálgattam a formákat, hogy melyik lenne a legjobb, majd egy kollégám segített a számítógépes rajzolásban, amit elküldtünk a Vatikán szakembereinek. Kisebb módosításokkal elfogadták a széket, amit már többször lehetett látni a médiában.
Ön dunakeszi lakos, de Gödön van a műhelye?
Igen, tősgyökeres dunakeszi vagyok, itt élek gyerekkorom óta. A főállásom a Gödi Piarista Szakmunkásképző Iskolában van, ahol tanítok. E mellett van egy asztalosipari cégem, 2009 óta a Szent István-bazilikának dolgozom, mint karbantartó, illetve az aktuális felkérésekre készítek munkákat. Mi készítettük el 2009-ben az Örökimádás-kápolnát, a déli harangtoronyban van egy múzeum, azon is sokat dolgoztunk, illetve a Szent Jobb-kápolna felújításán is.
A mostani felkérés még különlegesebbnek számított?
MINDEN MUNKA KÜLÖNLEGES, NAGYON SZERETEM AZ EGYHÁZI MUNKÁKAT, MERT EZT ÉRZEM MARADANDÓNAK, ÉRTÉKÁLLÓNAK.
A bazilikában nagy a turistaforgalom, ezért minden munkánkat sokan látják. De ez most egy különleges megbízás volt, mivel a Szentatyának készítettük a trónusokat. Ez némileg speciális, hiszen egyedi az ülőméret, a személyére kellett szabni a trónusokat, hogy kényelemben érezze magát nálunk Ferenc pápa Magyarországon.
Mennyire érezte kihívásnak vagy megfelelésnek ezt a feladatot?
Ezen mindig csak utólag szoktam elgondolkodni. Kihívás volt a határidő rövidsége miatt úgy, hogy első osztályú minőségi terméket kellett gyártani. Természetesen kicsit motoszkált is bennem a gondolat, hogy nem csak rajtam múlik ennek a sikere, hanem a gyors anyagbeszerzésen is, ezért mozgósítanom kellett a szakmai kapcsolataimat is. Külföldről szereztük be a bársonyszövetet, ami az ülőpárna, a karfa, és a hátlap kényelmét biztosítja. Minden külföldi beszerzés némi rizikóval jár.
NAGY SZERENCSÉNK VOLT, ÉS LÉLEKBEN VELÜNK VOLT A SZENTATYA ÉS A JÓISTEN IS, MERT MINDEN NAGYON FLOTTUL MŰKÖDÖTT.
Feltételezem, hogy ez alatt a pár hét alatt nem sokat látta önt a családja, beköltözött a műhelybe?
Igen, mondhatni, hogy beköltöztem, de a családom nagyon sokat látott a televíziós riportokban, hiszen a pápalátogatás mindig egy különleges alkalom, természetes, hogy a média is kiemelten kezeli. A feleségemtől kaptam egy olyan üzenetet, hogy „Végre látunk itthon, felvettük az adást, és bármikor visszanézhetjük!”. Általában este 9 órakor értem haza a műhelyből, és másnap reggel már jöttem vissza folytatni a munkát. Tényleg nem sokat voltam a családommal ez elmúlt időszakban, különösen a húsvét volt nehéz, mert ilyenkor a fiaimmal járunk locsolkodni, de most az édesapám helyettesített.
Hogy viselte a nagy médiaérdeklődést?
Őszintén, elég rosszul, mivel én introvertált alkat vagyok, és hozzá kell tennem, hogy kicsit naiv is. Abból adódott a naivitásom, hogy amikor megkaptam a felkérést, akkor azt gondoltam, hogy csendben, a műhelyben nagy odafigyeléssel fogom végezni a munkát, ehhez képest nem ez történt, mert riportokat, hangfelvételeket, újságcikkeket készítettek velem, ami plusz időt vett igénybe. Igyekeztem ezeket a nap végére szervezni, hogy napközben csak a munkára tudjak koncentrálni. Nekem nagyon szokatlan ez a figyelem, mert nem szeretek a középpontban lenni.
Mennyire elégedett a kész munkával?
Egy héttel ezelőtt éreztem azt, hogy kezd lekerülni a teher a vállamról, akkor a munkának egy olyan fázisába értünk, hogy láttam a fényt az alagút végén. Múlt vasárnap szállítottuk el a székeket két helyszínre. A szállítást még megelőzte a nagyon gondos csomagolás és a felcímkézés, hogy ne cseréljék össze véletlenül sem a szetteket. Címerekkel jelöltük meg az ülőkéket, a pápai címerrel és a magyar címerrel, amit a Sándor-palotába szállított szettre tettünk. A Szent István-bazilikába és a Kossuth térre kellett vinni a szetteket.
Hányan dolgoztak a projektben?
A kollégámmal ketten dolgoztunk rajta folyamatosan, ami az asztalosmunkát illeti. A kárpitos munkára kisebb csapat állt össze, akiknek 5 napjuk volt arra, hogy a párnázatokat lekárpitozzák, az anyagbeszerzésben több kollégám is segített, mivel azon sok múlott.
Mivel a piarista szakiskolában tanít, gondolom, hogy vallásos ember, igaz?
Igen, ennek szellemében neveljük a három gyermekünket. Minden a Szentjánosbogár Közösséggel kezdődött, akikhez csatlakoztunk évekkel ezelőtt. Dunakeszin és Fóton voltak az első táborai a közösségnek. Nagyon régóta járunk ezekbe, korábban az ifjúsági táborokban, most pedig a családos táborokban veszünk részt a gyerekeinkkel.
