Wagner László 47 éve tanít testnevelőként, de már a pályafutása elején kiderült, hogy a tanítás mellett a szabadidős programszervezés is a munkája gerincét fogja képezni. A mai napig aktív, rengeteg szülőt és gyereket buzdít a szabadidő hasznos eltöltésére. Idén ő kapta városunkban a Pro Urbe díjat. Már korábban is írtunk rendkívüli közösségi munkájáról, ezúttal főleg a motivációról és az indíttatás gyökereiről kérdeztük.
Honnan eredezteti kiváló szervezői készségét?
Hatgyermekes családban nőttem föl, édesanyám is pedagógus volt. Emlékszem, amikor valami teendő várt ránk, gyerekekre, édesanyám azt mondta: „Majd a Lacika elintézi.” A lakótelepünk játszóterén 7-8 évesen mozgósítottam a gyerekeket, hol fociztunk, hol fogócskáztunk, akár 10-12-en is játszottunk órákon keresztül, az iskolában is szerveztem az osztályok közötti focimeccset. Ezek szerint pedagógusi, szervezői vénával vagyok megáldva. Meglepődöm, amikor visszatekintek a testnevelői múltamra: 20 évesen, képesítés nélkül kezdtem a pályát a XI. kerületi Bogdánfy utcai iskolában. Már az első években kocogónapokat, tömegsportnapokat szerveztem a gyerekeknek és szüleiknek. 1980-ban, az I. Futapest rendezvényen versenyre hívtuk Budapest általános iskoláit, hogy ki vesz részt nagyobb létszámban e jeles szabadidős sporteseményen. Mi 100 gyerekkel, 50 szülővel, 5 pedagógussal futottuk le a 7 kilométeres távot. Ha valamilyen élményben, örömben van részem, azt szeretem továbbadni, megosztani másokkal – legyenek részesei ők is ennek az érzésnek.
Mióta él Gödön, hogy indult a Belépés családostul mozgalom?
1988-ban az ország egyik legnagyobb létszámú általános iskolájában (2400 gyerek, csak testnevelőből 12), az Újlakban tanítottam. Országos pályázatot hirdettek meg családi sport témában, erre beadtam egy komoly programot, és meg is nyertem. Belépés családostul című anyagomat a gyakorlatban is megvalósítottuk kollégáim segítségével. Hétvégenként szombaton, vasárnap 8-14 óra között 150-200 gyerek, szülő sportolt hatalmas sportcsarnokunkban két tanéven keresztül. 1994-ben költöztünk Gödre a feleségemmel, 3 gyerekünkkel. Rögtön betársultam az egyházközségi majális szervezői közé, a piaristák iskolájában is szerveztem sportprogramokat. 2002-től átültettem a Belépés családostult egy városi lakosságot megszólító szabadidős mozgalommá, melyet a Szent Jakab Zarándok Egyesülettel alapítottunk meg. Nagyjából havonta szerveződtek a gyalogos és biciklis túrák, a kosárlabda napja, az egyházközségi majális, a sárkányhajó kupa, a szüreti sport, a családi foci kupa. 2003-ban indítottam útjára a Piarista Juniálist segítőimmel, támogatóimmal. Itt már megszólalt a klasszikus zene, a jazz is a nap során. Ma úgy állunk, hogy egy évben van 7-8 szabadidősport-esemény, van másik 10-12 program, mely a klasszikus zenéről, a jazzről, a népzenéről, egy-egy más jellegű kulturális programról szól. 2022-ben eljutottam egy szép jubileumhoz: Becsal 20 /2002-2022/.
Önt rengetegen ismerhetik.
Két dolgot említek ezzel kapcsolatban. Emlékszem, amikor gyerekként néztem a tévében a híres sportolókat, arra gondoltam, ha én ismert lennék, jó példát mutatnék az embereknek. Kisgyerekként sétáltam a csepregi utcákon mindkét nagypapámmal. Az egyik a nagyközség vendéglőjének (Wagner vendéglő) volt a tulajdonosa, a másik a Hangya szaküzletet vezette. Mindenki rájuk köszönt, pár szót váltottak egymással, aztán mentünk tovább. Ez nagyon tetszett nekem, büszke voltam arra, hogy ennyien ismerik őket.
Tényleg így vagyok most én is: ha az utcát járom Gödön, elég sokan egymásra köszönünk, mosolygunk, örülünk a találkozásnak. És ez előfordul már az unokáim körében is.
Van-e különbség a sportversenyek és a kulturális események szervezése között?
A sportverseny esete könnyebb, mert csak a helyszínt, az időpontot, a programot kell kitalálni, ezek egyeztetése után lezajlik az esemény úgy, hogy több esetben én is aktív részese lehetek a testmozgásos, közösségi élménynek. A zenei programok esetében pluszt jelent az előadóművészek fölkérése, a velük való egyeztetés, az esetleges próbák, a családias hangulat biztosítása, hogy emlékezetes maradjon a gödi föllépés mind a zenészeknek, mind a közönségnek.
Váratlanul érte a Pro Urbe díj?
Elég sok díjat kaptam már a közel félévszázados „szolgálat” alatt. 3-4 évvel ezelőtt éppen kulturális díjat kaptam a várostól, ezért váratlanul ért a mostani elismerés. Büszke is lehetek rá családommal együtt, de sajnos az átadási ceremónia nem volt éppen a legünnepibb. De szerencsére már annyi mindent megéltem, hogy ezt is könnyen tudom törölni az agyamban.
Nem lenne ilyen sikeres ez a „becsal”, ha nem lettek és nem lennének segítőim, támogatóim, ha a családtagjaim nem álltak volna mellettem, ha nem lennének aktív résztvevők a sportprogramokon, ha nem jönnének ilyen szép számmal a koncertjeinkre a zenekedvelő felnőttek, gyerekek, családok. Köszönet mindenkinek!
