A gödi asztalitenisz-szakosztály edzője 77 éves és csak most fogja abbahagyni az edzősködést – de nem a játékot. Heti néhány alkalommal továbbra is eljár edzésekre. Állítása szerint a sportnak köszönheti a jó erőnlétét, heti két alkalommal legalább két órát még aktívan játszik.
Mióta élnek Gödön?
1983-ban kerültem a városba, és a Németh László Általános Iskolában kezdtem el tanítani. Közben megszereztem az edzői képesítést és 1985-től kezdtem el komolyabban a sporttal foglalkozni. Körülbelül 6-8 évig csak gyerekekkel az iskolában szakkörökön. Később a Gödi Körképben meghirdettem, hogy jelentkezhetnek olyan felnőttek is, akik szeretik ezt a sportágat. Többszöri hirdetés után kezdtek szivárogni az érdeklődők és 1995-ben alakult meg az asztalitenisz-szakosztály. Ekkor kerültünk a gödi sportegyesülethez, és megkaptuk a Németh László Általános Iskola tornatermét az edzésekhez és a bajnokság lebonyolításához. 1996-ban léptünk be a Megyei Asztalitenisz Szövetség csapatbajnokságába. Azóta, 26 éve folyamatosan játszunk a megyebajnokságban, és közben annyira felfejlődtünk, hogy a megyebajnokság mellett 9 alkalommal szerepeltünk NB III-ban és most is van egy ilyen csapatunk.
Milyen az idei év verseny szempontból?
Az idei versenyévből még két forduló hátravan, de ezek eredményétől függetlenül már megnyertük a bajnokságot (a csapat tagjai Buzás Zoltán, Veszely Klaudia, Dr. Várnagy Ákos és Felker Zoltán). Valószínű, hogy az NB II-ben folytatjuk, de ez még nem dőlt el. Egyébként a Pest megyei az ország egyik legerősebb bajnoksága. A másik csapatunk idén a megyebajnokság I/BC csoportjában a 3. helyen végzett.
Mesélte, hogy korábban vissza kellett lépniük az NB II-ből, anyagi okok miatt.
Igen, sajnos nem tartozunk a kiemelt sportágak közé, így nagyon nehéz a helyzetünk. A GÖDI SE-nek van 10 szakosztálya és a várostól kapott támogatást el kell osztanunk egymás között. Mi itt hátrányban vagyunk, mert a pénz elosztása a sportolók száma alapján történik, és mi a terem adottságai miatt nem tudjuk tovább növelni a létszámot, az asztalok száma a meghatározó tényező. A kapott támogatás ránk eső része a terembérletet fedezi, ami azért nagy dolog, mert ennek kigazdálkodása a legnehezebb feladat. A felszerelést, útiköltséget nekünk kell fedezni a tagdíjból és sokan a játékosok közül a saját költségükön vállalnak feladatokat, például szállítják a csapatot, saját maguknak vesznek borítást stb. Így tudunk gazdálkodni, de nagyon nehéz. Korábban, mikor még igazgatóhelyettes voltam a Németh Lászlóban, könnyebb volt, több kedvezményt tudtam kiharcolni.
Hol tartják az edzéseket?
A Németh László Általános Iskola tornatermében, ahol 5 asztalt tudunk elhelyezni, emiatt a létszám korlátozott. Sokkal többen jönnének, de sajnos nem tudunk több érdeklődőt fogadni. Felnőttek részére heti két edzést tartunk, míg a gyerekeknek heti egyet. Összesen felváltva 25 felnőtt és 25-30 utánpótláskorú, 8-16 éves gyerek jár a foglalkozásokra. Ennyi gyerekkel nem tudunk “minőségi szinten” foglalkozni. Én azt az elvet vallom, hogy ha a gyerek eljut egy bizonyos szintig, folytassa Dunakeszin, oda szoktam őket irányítani. Ott korábbi válogatott játékos is van, Lindner Ádám, és a mindennapi edzés lehetővé teszi a további gyors fejlődést.
Mit szólt a most kapott díjhoz?
Meglepett, nem számítottam rá, bár mint csapat 2000-ben és 2018-ban is megkaptuk. A szakosztályvezető, Fojt Attila a múlt csütörtöki edzésen jelentette be a tagság előtt, hogy én kapom ezt a díjat. Örültek a játékosok is, mert tudják, hogy hosszú évek lelkiismeretes munkája van a hátam mögött. Szeretnék, ha folytatnám, de én elhatároztam, hogy 30 év után gondtalanabb évekre vágyok. A legutóbbi évértékelésnél bejelentettem a tagságnak, hogy be fogom fejezni az edzősködést. A szakosztályvezető Fojt Attilával jól kiegészítettük egymást, zökkenőmentesen, baráti légkörben dolgoztunk együtt.
Mesélne a családjáról?
Ahogy mondtam, ’83-ban jöttünk a városba és 1985-ben vettük meg ezt a telket. Rá egy évre kezdtünk el építkezni és 1987-ben költöztünk ide. A feleségem is nyugdíjas pedagógus. Egy fiunk van, aki nagyon sikeres idegenvezető, 2019-ban a Turizmus online szavazásán az év idegenvezetőjévé választották. Főleg spanyol nyelvterületre visz csoportokat, de Európa más országaiba is. Egy tízéves unokám van. A fiam is asztaliteniszezik, a megyebajnokságban a 2. számú játékos, bár a munkája miatt kevesebbet tud járni edzésekre.
Gyönyörű a kert.
Szeretek kertészkedni, gyümölcsfák mellett örökzöld növények, főleg tujafélék szaporításával is foglalkozom. Itt tudok igazán kikapcsolódni, feltöltődni. Én szaporítom és gondozom őket, természetesen ez sok munkával jár, de a környezet szépsége és a jó levegő nagy örömömre szolgál.
Melyik a kedvenc gödi városrésze?
Nyugdíjazásomig nagyon benne voltam a város vérkeringésében, külsős képviselő is voltam többször, az oktatási bizottságban. Ismertem a város életét, gondjait. Hiányoltuk a városközpontot, de most a Kincsem Park kezdi valóban átvenni ezt a szerepet. Szép a környezet, a helyiségek. Termelői piacot nyitottak és itt rendezik a nagyobb városi rendezvényeket is. A fürdő, ami igazán a kedvencem, egy héten kétszer, háromszor járok úszni. Mikor ideköltöztünk és a melegvizű strand még nem üzemelt, évekig nyáron csak a Dunára jártam.
Az asztalitenisz és a kert mellett mire jut még ideje, van más hobbija is?
Nagyon szeretek olvasni, főleg a régi szépirodalmat, de szívesen olvasok szakmai jellegű, biológiával, növényekkel, állatokkal kapcsolatos könyveket is, a mindennapi hírek mellett.
