Százados Zoltán 1977-ben Újpesten alapította meg első kalapműhelyét. A család bevonásával folyamatosan fejlődött a vállalkozás, majd tradicionális férfikalapok sorozatgyártására álltak át. Ezek keresettek lettek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael igényes piacain is. Időközben székhelyüket áttették Gödre, ahol jelenleg a mester fia, Százados Csaba viszi tovább a Sunemar Kalapház irányítását. Évente 16 ezer fejfedőt gyártanak a világ zsidó közösségeinek.
Egyértelmű volt, hogy folytatja édesapja családi vállalkozását?
33 évesen vált egyértelművé, korábban nem gondoltam, hogy ezzel fogok foglalkozni egy életen át. Nem vonzott akkor még ez a szakma, de később letisztult bennem, hogy tovább viszem a családi vállalkozást. Én is ezt a szakmát tanultam egy textilipari iskolában, csakúgy, mint az édesapám. Gyerekkoromban mellette láttam a kalapkészítés egész folyamatát, mindig éreztem a gyártás szagát az orromban. Hatással volt rám az, ahogyan édesapám dolgozott, mindent tőle tanultam. Ő 1977-ben tett mestervizsgát. Inasként sajátítottam el a szakmát mellette, majd folytattam nélküle. 2006-ban költöztünk Gödre, előtte Újpesten volt az üzemünk, a Pilleus Kalapüzem. Ma már lakópark van a helyén. Gödön találtunk megfelelő helyet az üzemnek.
Miért pont kalapra specializálódott a vállalkozás?
Édesapám 1989-1990-ig polgári szövetkalapokat készített, amelyek nem nyúlszőr alapúak voltak, hanem műanyagra ragasztott préselt szövetből készültek. Apu az állami kalapgyárban dolgozott, ott tanulta meg a szakmát. Megkeresték Amerikából, hogy készítene-e kalapokat, de Hollandiából is volt kereslet cilinderek iránt, és vadásztársaságok is kezdtek rendelni tőle. Így kezdtük el felépíteni ezt a vonalat. Elterjedt a hír, hogy kalapot gyártunk és egyre több kereskedő keresett meg minket. Amerikában nagy volt az igény a zsidó kalapok iránt. Az évek alatt lemorzsolódtak a vadászkalapok, mert sapkára cserélték le őket, a fedora kalapok gyártása is elmaradt. Felerősödött viszont a zsidó kalapok iránti igény. 1998-99-ben már csak ilyeneket gyártottunk. 2006-2007 óta megszűnt a hazai piac, úgyhogy csak külföldre készítünk kalapokat. Egy New York-i vevőnknek volt érdekeltsége Izraelben, ott is elterjedt a hírünk, így sorra jöttek a megrendelések. Ma már 100 százalékban csak zsidó kalapokat készítünk. Nagy ritkán azért Gábor-cigányok is rendelnek tőlünk kalapokat, de ez nagyon szűk piaci terület. Egy nap 80-100 kalapot készítünk. Sok a zsidó ünnep, mindent a zsidó naptárnak megfelelően rendelnek az ügyfelek. A húsvéti időszak a legerősebb nálunk, akkor van a legtöbb megrendelés.
Mennyi ideig hordanak az emberek általában egy kalapot?
Itthon jellemzően 10-15 évig, de mivel megjelentek a kínai, a dél-amerikai alapanyagok, ezért rövidül az élettartamuk. A legjobb minőségű alapanyagok Csehországból és Portugáliából érkeznek, ezek nyúlszőrből készülnek, nemezeléses dörzsöléssel. Azért kell ilyen sok kalap, mert a zsidó népesség intenzíven gyarapszik, hiszen népesek a zsidó családok. A legnagyobb piac Izrael, ahol a nagy melegben sem veszik le a kalapot, beleizzadnak és hamar piszkolódnak. Mivel a kalap tisztítása nagyon költséges, ezért inkább újat vesznek. Ünnepekre és hétvégére is külön kalapot hordanak.
Most éppen bővítik az üzemet. Nagy igény van erre?
2006-ban, mikor ideköltöztünk, két szinten összesen 280 négyzetméteren kezdtük el a gyártást. Eredetileg 2-3 alkalmazottal terveztük a működésünket, de az elképzelést kinőttük, hiszen 15-20 ezer kalapot készítünk évente, ami sokkal több alkalmazottat igényel, most például 12-en vannak. Szűkös a hely. A kalapnak száradni kell, mozgatni kell műhelyen belül is. 1500 kalap van egyszerre az üzemben, ami igencsak helyigényes. Több típusú kalapot készítünk, hiszen az ortodox és a chabad zsidók is más-más típusú kalapokat hordanak. 5-6 féle zsidó kalapot készítünk, ezek között jelentős különbség van az anyag keménységét, fazonját illetően. Nagyobb helyre van szükségünk, az 50-60 éves gépeink is méretesek.
Mennyibe kerülnek az önök kalapjai?
Egy kalap eladási ára 50-60 eurótól indul. Az üzletekben ennek a háromszorosa lehet a szállítás miatt. Speciális csomagolást igényelnek a kalapok, külön-külön helyezzük el őket nagy dobozokban, hogy ne törjenek. A szállításuk hajóval történik, mert az jóval olcsóbb, mint a repülő.
Hogyan látja a jövőt?
Rendelés bőven van. Az anyagszállítással és a munkaerővel van bizonytalanság leginkább. Nincsenek fiatalok már, akik ezzel a szakmával foglalkoznak. Az alapanyagok beszerzését, a szerszámok készítését, karbantartását is mi végezzük.
Hogy érzik magukat Gödön?
Nagyon szeretjük a várost. Horányban nőttem fel, sokat jártunk át Gödre. 2006-ban, mikor idejöttünk, még köszöntek egymásnak az emberek. Most már sajnos ez nem jellemző, de nagyon sok baráti, ismerősi kapcsolat alakult itt ki. Sajnálom, hogy Göd város lett. Nagyon szeretem a kis közösségeket, a kisvárost, mert sokkal emberibb mértékű. A Duna-part pedig egyszerűen gyönyörű.
