Az egyik gödi közösségi oldalon jelent meg Csáki Roland verse városunkról. Több mint 320-an lájkolták már, a kommentek szerint sokan gondolnak hozzá hasonlóan Gödre. Mint otthonra, közösségre, szeretni való helyre.
Olvassák el Önök is, ha még nem tették!
Nagyra nőtt falu
Mióta eszemet tudom
Göd a hely, ahol lakom
Itt voltam én egykor gyermek
S talán itt ér majd a végzet
Összetartó utca tagja
Senki nem volt magára hagyatva
Volt nekünk egy gyerekbanda
Felnőttek is együtt öntöttek garatra
Kalákában épültek a házak
Autót, villanyt szereltek egymásnak
Volt kit tanár úgy üdvözölt régen
Apád se volt jó tanuló éppen
Rendszeresen jött a Dunán árvíz
Vác már úszott, itt még nem volt pánik
Összefogtak, homokzsákot raktak
Mások bort, pálinkát adagoltak
Megváltozott kicsiny falunk képe
Falusias megapolisz lett belőle
Idegenebbé váltak egymásnak a népek
Ritkábbá is váltak a köszönések
Fűnyíró lett a konfliktus forrása
Falusi ember kopácsolása
Ki városból költözött ide a csendért
Felháborodik egész csekélyke neszért
Gyűlnek ám az elégedetlenek
Szerintük egy élhetetlen hely ez
Első hópehelynek földetértén
Petíció indul hóekéért
No de mindez nehogy kedvet rontsa
Ez a hely így is egy csoda
Folyó, dombok, rétek veszik körbe
No meg persze egy gyár szürke tömbje…
