Zsúfolásig megtelt a Duna-parti Nyaralóházak színházterme a több mint 70 perces koncertre.
A taiko eredeti jelentése japán dob, mára azonban ez a fogalom önálló műfajjá nőtte ki magát. Alapítója Ogucsi Daihacsi japán jazzdobos, aki az ötvenes években az évezredes japán szertartászenék és a jazz alapritmikáit ötvözve csoportos műfajt teremtett. A műfaj Japán-szerte népszerűvé vált, és ma már 5000 körül van a taiko együttesek száma. Először Észak-Amerikában, majd világszerte hamar elterjedt. Népszerűségének titka elementáris hangzása, látványos mozgásvilága és showelemei, melyek az előadóktól komoly fizikai felkészültséget követelnek meg.
Az előadás után Dorkó Évával (Taiko Évi), az egyesület titkárával és egyik legaktívabb dobosával beszélgettünk.
Látva az előadást, ez már talán sportnak is nevezhető, olyan fizikai terhelést jelent a fellépőknek.
- Igen, tulajdonképpen ez egy aerobikedzés, már tízéves kortól el lehet kezdeni, míg a legidősebb tagunk 70 év körül van. Szépen, fokozatosan építjük fel hozzá a fizikumot – úgy kell elképzelni, mint egy aerobikórát. Eljön az ember az edzésre és másfél órát dobolunk. Egyre jobban bírja az ember szervezete, ez egy nagyon jó kardioedzés és meditatív relaxáló dolog, mert másfél órán keresztül lehet ütni dolgokat.
Hányan voltak az idei táborban?
- A dobtáborban harminchárman vagyunk, abból harmincan voltak ma a színpadon. 15 kezdőnk van, de többen közülük is felléptek a mai táborzárón. Tudni kell, hogy a kezdőink is kettő éve dobolnak, így bizonyos darabokat nagyon jól tudnak már.
Mit lehet tudni az előadott számokról?
- Vagy eredeti japán klasszikus darabok, vagy európai mesterek írták őket. Nagyon gyakran természeti jelenségeket jelenítenek meg, vagy harci darabok, tehát lelki hevítésbe hozzák az embereket.
