Gödről is sokan utaztak a Városligetig, hogy megnézzék a legendás majálist. Szerzőnk két kisgyerekkel kerekedett fel. Egy háromgyermekes apuka beszámolója következik, aki a kétharmad gyereksereggel élte át az izgalmakat.
Két gyerekkel kimenni a tömegbe igazi kihívás, de az élmény a vártnál jobb sok tekintetben, némely dologban meg lesújtó.
Van friss gyümölcs, vegakaják, bár a magamfajta vidéken cseperedett ember a kolbászért rajong, de gondolni kell az asszonyra is. Ha esetleg kijön. A feleségem a legkisebbel most otthon maradt, soha nem bírta, amikor cikket írok, fotózok meg hurkát falok egy ritka nagy tömegben.
De a nagyobbik meg a középső látni akarta, milyen a körhinta, meg azt gondolták, biztos lesz ugrálóvár. S volt is, egész komolyak, sor se volt mindnél. Játékok, kaják tekintetében tényleg klassz volt a városligeti majális. Kár, hogy nem tudjuk azt megugrani, hogy legyen elég vécé, ami meg van, az ne legyen bezárva.
Ha kevés a pénz, kérjenek a jobb állapotú mobil toalett használatáért egy ezrest, higgyék el, ma már a munkásosztály tagjai is belátják, kapitalizmust építünk, és jobb fizetni, mint beszarni. A rosszabb állapotú ingyenesek pedig csak kicsit legyenek jobbak, mint amit Malawiban láttam, s már ott is szégyellték.
A ligeti mulatság után, mielőtt hazamennénk, persze be lehet ugrani az állatkertbe, kipróbálni a törpe óriáskereket (ha nagyon ordítanak érte a kölykök). Az amatőrök a mesefigurás ringlispíl után igent mondanak, felmennek két gyerekkel a magasba, s nemcsak a tériszony tölti el őket brutális félelemmel, hanem az is, hogy mit kapnak az asszonytól, ha valami baj lesz.
