Az NB II Északi csoportjának listavezetője a 10. helyen álló Tatabányát fogadta. Félidőben 22-15, a végén 41-33 volt az eredmény. A hazai csapat legjobb góllövői Szenes Bettina (11), Pintér Zsanett (9) és Pálfalvi-Németh Lilla Anna (8) voltak. A mérkőzés után a csapat edzőjével Tősér Tiborral beszélgettünk.
Hogy sikerült a mai meccs?
- Mivel mi az elsők vagyunk a bajnokságban és a Tatabánya a 10., úgy mentünk neki a mérkőzésnek, hogy ennek egy kötelező győzelemnek kell lennie hazai pályán. Ez meg is lett, 8 góllal nyertünk. Nyilván az ilyen meccsek a legnehezebbek, amikor elméletileg borítékolható, hogy meg fogjuk nyerni. Voltak hullámvölgyek, de azokat átvészeltük. Meg kell jegyezni, hogy legalább hat ifikorú játékos van a csapatban, nekik ezt a felnőtt mezőnyt még szokniuk kell, barátkozniuk kell vele. Az ilyen mérkőzések arra is jók, hogy ezek a fiatal ifikorú, sőt, serdülő korú játékosok bontogassák a szárnyaikat a felnőttcsapatban. A hullámzás inkább ennek volt köszönhető. Nyilván ezeket a gyerekeket tűzben kell tartani, és ahhoz viszont ezeken a mérkőzéseken meg kell adni nekik a lehetőséget. Itt az első és a második félidőben is meg volt adva a lehetőség, hogy érezzék, szükség van rájuk, ami valóban így is van. Ők a jövő reménységei, rájuk kell, hogy építsük a jövő csapatát.
Ezek szerint elégedett a játékkal?
- Igen, meglett a kötelező győzelem. Én mindig azt mondom, hogy mindegy, hogy mennyivel nyerünk, de ma is a legelején megmutattuk, hogy mi az erőnk – a rutinos játékunk. Onnan már, mikor váltottunk, nyilván kicsit döcögősebben ment a támadás és a védekezés is. Az első 15 perccel maximálisan elégedett voltam, később az volt a cél, hogy mindenkit tűzben tudjunk tartani, mindenki kapjon lehetőséget.
A csapatban van valami változás?
- Új játékosunk nincs, Helembai Fanni, aki az év elején eligazolt, most visszajött hozzánk, de ezen a mérkőzésen még nem játszott. Van két sérültünk, akik már régóta nem tudnak sajnos játszani, Mátrai Nóri és Szedlák Szandi. Ők idén nem, sőt, lehet, hogy jövőre sem biztos, hogy tudnak játszani. Mindkettőjüknek térdsérülése van. Én azt gondolom, hogy nagyon jól összeállt a csapat, nagyon jó elegyet képviselnek a rutinos és a fiatal játékosok. Az eddigi 14 mérkőzésből egyszer veszítettünk, még szeptember elején, a második meccsünkön idegenben. Azóta töretlenül megyünk előre, viszonylag magabiztos, meggyőző eredményekkel nyerünk, most is 41 gólt lőttünk. Elégedett vagyok a csapat munkájával.
A bajnokság megnyerése a cél?
- Azt gondolom, hogy ez nem elvárás a csapattól. Ami elvárás, hogy tisztességesen menjünk ki minden mérkőzésre, tiszteljük meg az ellenfelünket azzal, hogy alaposan felkészülünk belőlük, és a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból a pályán. Most is lehetett látni, hogy akik a pályán voltak, nem takarékoskodtak az erejükkel. Az, hogy a végén ebből mi fog történni, megnyerjük vagy nem, a mi helyzetünkön nem fog változtatni, de persze minden mérkőzésre úgy megyünk ki, hogy nyerni szeretnénk.
Mi lesz, ha “netán” megnyerik a bajnokságot?
- Azért mi jártunk már az NB IB-ben, volt, hogy meg is nyertük, voltunk ott harmadikok is. Most ez már ugyanúgy egycsoportos, mint az első osztály. Ott már óriási költségvetés kéne, sokkal több edzés. Én azt gondolom, hogy nem kell, hogy ez legyen az utunk. Szerintem az az utunk, hogy itt az NB II-ben lehetőséget adjunk a fiatal, az utánpótlásban nevelkedő játékosoknak, és mind többüket építsük be a felnőttcsapatba. Azokon kívül, akik most játszottak, vannak még fiatal tehetségek, akik járnak felnőtt edzésre, őket próbáljuk folyamatosan beépíteni. Ha nyernénk, akkor sem kötelező elvállalni a magasabb osztályban való indulást, de ez még annyira messze van, hogy kár is beszélni róla. Mindig az előttünk lévő feladatokat kell megoldanunk, a jövő heti és a következő mérkőzéseket. A csapatnak teher nélkül kell játszania, nincs olyan elvárás, hogy feljebb kéne lépnünk. Nálunk minden játékos tanul, dolgozik, inkább a szabadidejükben hobbi szinten kézilabdáznak. Az az elvárás, hogy mindig tisztességesen helytálljunk, jól érezzük magunkat, jó csapatot építsünk, a csapattagok között jó legyen az összhang, a kémia. Ez jelenleg működik, ezért is tartunk itt. A legfontosabb, hogy a kézilabda szeretete legyen meg, a csapaton belüli kapcsolatok legyenek erősek, jók. Ebben az évben ez jól működik, és ezért is tudunk ilyen jó eredményt elérni.
