A 21 éves gödi fiatalember a Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatottal járt nemrég Pakisztánban, a Karakorum hegységben. Élményeiről a József Attila Művelődési Házban mesélt.
Marci az egyik mászó volt, aki külsősként jelentkezett a dr. Szász László vezette csapat két meghirdetett helyére. Először járt Európán kívül, és még sosem mászott ilyen magasra. A rengeteg élményt izgalmas előadáson, fotók segítségével adta át a vendégeinek. Beszámolójában elmondta, hogy az expedíció szakácsa csak két csirkét talált a piacon, így ez volt a csapat húskészlete a több hetes útra. Két napig tartott – így maradt a rizs meg a tészta, amit szerencsére a kreatív szakácsuk nagyon sokféleképpen tudott elkészíteni. Elmesélte, hogy egy nap volt kiérni Szkarduba, ahonnan a környékbeli hegyek mászásai indultak. Ez az utolsó város, ahol még be lehet szerezni a hiányzó eszközöket, az élelmiszert. A program előtt beszélgettünk Marcival.
Az hogy derül ki, hogy valaki mennyire bírja a magasságot?
- Ott helyben dől el, de érdemes tesztelni, nem rögtön felmenni nyolcezer méterre, hogy meglátjuk, meddig bírom. Jobb először elmenni 2000 méterre, majd háromezerre, és lassan egyre feljebb. Ami érdekes, hogy én 3800-on jártam addig, és úgy terveztük, hogy hatezer fölé is megyünk. Jól bírtam, bár egyszer kiütött egy betegség – valószínűleg a magasságtól -, és egy vírust is bekaphattam. Igazából egy nap volt fejfájásom, de másnapra kialudtam magam. Lassan csináltuk, és ez volt a fontos. Ami jó volt, hogy 3 héten át négy- és ötezer méter között mozogtunk, efölé csak akkor mentünk, mikor már megszokta a magasságot a szervezetünk.
Először voltál Ázsiában?
- Először voltam Európán kívül, és ez kulturális sokk volt! Ami nagyon meglepett, hogy nagyon jó fejek ott az emberek. Egymással is, de a turistákkal még inkább. Van egy olyan nézetük, hogy a világ azt gondolja róluk, hogy Pakisztán egy terrorista ország, és ezt nagyon szeretnék megváltoztatni. Ha odajön egy turista, akkor mindent megadnak neki, nagyon jó fejek vele, ha kérsz egy kávét, akkor adnak ötöt. Mindent megadnak, de nagyon ügyelnek arra, hogy ne vigyék túlzásba – ha azt mondod, nem kösz, akkor még egyszer megkérdezik, de harmadjára már nem.
Hogy is van a név nélküli, megmászatlan csúcsok elnevezése?
- Ha valaki megmászik egy csúcsot, akkor azt elnevezheti. Bár van, aminek már korábban is van neve, mint például a Bonditnak. A másik csúcs, amit megmásztunk, névtelen volt. Van kint egy olyan szokás, hogy az expedíció szakácsáról nevezik el a csúcsot. A szakácsunk azt mondta, hogy “tök jó, hogy tiszteletben tartjátok a szokást, de inkább kapja a fiam nevét”. Így lett Amanat Prak.
Sok ilyen megmászatlan csúcs van a világon?
- Meglepően sok van. Egy pár évvel ezelőtt olvastam egy cikket, ahol azt írták, hogy több mint 270 hétezer méter fölötti csúcs nincs megmászva. Hétezer alatti pedig rengeteg. Mi úgy találtuk meg a csúcsainkat, hogy a helyeiknél érdeklődtünk, mert erről a területről nagyon kevés információ van, kevés mászás volt ott. Nincsenek leírások, térképek. Tudtuk, hogy hova megyünk, melyik völgybe szeretnénk menni, ehhez képest a szomszéd völgybe mentünk végül, mert azt mondták, ott több esélyünk van, jobbak a körülmények. Felmentünk az alaptáborunkba 4000 méterre, és kérdeztük a szakácsunkat, aki jól ismeri a környéket: Ezt a csúcsot megmászták már? Igen, és azt? Azt nem, jó akkor megyünk oda. Így történt a kiválasztás.
Mik a terveid, mész majd magasabbra?
- Én mindenképp szeretnék magasabbra feljutni. A probléma, hogy ezeknek a mászásoknak elég költséges a szervezése. A legnehezebb rész a szponzorok gyűjtése, ahhoz, hogy tudjunk még utazgatni. Tervek vannak, és reméljük, a lehetőség is összejön. Most volt velünk egy fotós, aki nagyon jó képeket csinált, és egy videós is, aki egy húszperces filmet vágott össze Nangma címen. Ez a völgy neve, ahonnan másztunk. Szeptember elején került ki a Youtube-ra, és már több mint 15 000 nézője volt. Ezt kell csinálni, a közösségi médiára kitenni ezeket, és várni a szponzorokra.
Mit csinálsz különben, tanulsz?
- Én csak mászok igazából. Mászóteremben dolgozok, mászótanfolyamokat tartok, meg hobbiból is mászok. A meló, a szórakozás és a kiegészítés is a mászás. 13 évesen kezdtem mászni, először teremben, majd sziklára is kimerészkedtem. Aztán elkezdtem járni a Magas Tátrába, lassan épült fel a dolog. Kilenc év alatt jutottam el oda, hogy most összejött egy ilyen kaland is.
Gödön van mászóterem?
- Sajnos nincs, de tudok arról, hogy van egy törekvés, hogy esetleg a Huzella csarnokában lehetne egyet építeni. A magassága megvan hozzá, össze kéne rakni a falat, és akkor ott a suliban a gyerekek vagy akár a gödiek tudnák használni.
Gödön születtél?
- Budapesten, de egyből ide hoztak a kórházból. Szeretek itt lenni, a Duna-part nagyon jó, a város nyugis. Volt olyan ötlet, hogy elköltözzek innen, de mikor néztem, hogy hova lehetne, rájöttem – minek innen elmenni?
Mik a terveid mostanában?
- Most jönnek a téli mászások, jó sok hóval, síeléssel. Magas-Tátra, Alpok, itt a környéken. Ezek “élvezeti mászások”. Hegyi túrák vezetéséhez nagyon komoly engedélyek kellenek, de persze szeretném majd megszerezni őket.
