Eisler (később Lászlóffy) Emil vezetésével alapították meg 1910. június 26-án a Felsőgödi Telepesek Önkéntes Tűzoltó Testületét. Jórészt neki volt köszönhető a létrehozáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek előteremtése. Egész életében szívügyének érezte a testületet, melynek a kezdetekben elnöke, majd később a haláláig titkára volt.
A megalakult helyi testületnek a feladata az volt, hogy polgárőrként ellenőrizzék a különböző helyeken tárolt éghető, gyúlékony anyagokat. Jogosítványuk volt arra, hogy akár padlásra, pincébe bemenjenek, és megnézzék, hogy ott a polgár mit tart. Nem padlást söpörtek le, hanem a köz érdekében munkálkodtak. Ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, folyamatosan edzettek, egyfolytában gyakorlatoztak.
Trianon után őket is utolérte a pénzhiány, a testület felbomlott, a szerelvények nagy része elveszett. 1924-ben alakult újjá a szervezet, a parancsnok egészen 1944-ig Szomolnoki (Traum) József volt. Az eszközeik beszerzésében ismét a helyi Köhler cég segített. Tűzrendészeti rendeletet adtak ki, és paradox módon kötelezővé tették az önkéntes tűzoltóskodást is. A testület eredményesen végezte a munkáját, járási tűzoltóversenyeken is előkelő helyen végeztek a tagjai. 1930-ban a tűzoltószertár épületét bővítették, 1936-ban mászótornyot építettek, hogy egy emelet magasságban történő tűzmentési gyakorlatokat tudjanak végezni. A II. világháború alatt a szertárat kifosztották, a felszerelések és ruhák nagy részét elvitték. Később különböző parancsnokok vezetésével 1995-ig működtek.
A község testületi jegyzőkönyvei és a hitelesnek számító visszaemlékezések alapján 85 év alatt valószínűleg a 100 főt is meghaladó tagok közül többen emberöltő mértékű időt töltöttek önkéntes tűzoltói szolgálattal. Körülbelül hat éve, a művelődési ház igazgatója, Szabó Imréné karolta fel a felújítást: elhívta a váci tűzoltóparancsnokot, aki segített a tárgyak azonosításában, a történeti feltárásban. Az önkormányzat segítségén túl sok gödi anyagilag is támogatta a felújítást, melynek végén nagyszabású megnyitó fesztivált rendeztek, ahol fellépett egy tűzoltózenekar is. Sokan ekkor látták meg, hogy milyen színvonalas kiállítás nyílt, és egyre szívesebben hozták el az eddig otthon féltve őrzött tárgyaikat.
A szertárban megtekinthetők az eredeti tűzoltókocsik, a tűzoltás egykori eszközei, felszerelései. A helységekben elhelyezett tablókon bemutatják a testület (később egyesület) történeti dokumentumait, valamint láthatóak a tűzoltóversenyeken kapott kupák, serlegek, oklevelek, jelvények, kitüntetések.
A kellékeken keresztül végig lehet követni a fejlődést, ami nem mindig jelentett esztétikai előrelépést is – sokkal szebbek voltak a korai időből származó bőrsisakok vagy porral oltók, mint például a szocialista idők felszerelési tárgyai. A gyerekek körében nagyon népszerű a kiállítás, rendszeresen jönnek az iskolás és óvodás csoportok a szertárba, mely a szakértők szerint “az ország egyik legprofibb és legízlésesebb” ilyen jellegű emlékhelye.
