Három éve alakult a Boldogságcseppek Alapítvány, melynek kitalálójával és egyik alapítójával, Szőke Krisztával beszélgettünk a székhelyükön, a felsőgödi állomás mellett. Most az interjú második részét olvashatják. Az elsőt ITT találják.
– Ez a felsőgödi telephely mikor van nyitva és milyen munka folyik itt?
– Az adományokat csütörtökön és szombaton fogadjuk, de ha valaki csak hétfőn tudja behozni, az is rendben van – bár ez elvileg a mi napunk, amikor nyugodtan tudunk dolgozni. Szombatonként nyílt napokat is tartunk: aki szeretné megismerni a munkánkat, ilyenkor bekapcsolódhat. Fogadunk diákokat is, akik az 50 órás közösségi munkájukat itt töltik.
– Mi történik az adományozók által behozott tárgyakkal?
– Olyan mennyiségben jönnek az adományok, hogy átvételkor nem tudjuk őket megnézni. Berakjuk őket a raktár hátuljába, később válogatjuk, és ha látjuk, hogy nem használhatók, kidobjuk. Sajnos néha hoznak piszkos, lyukas ruhaneműt, amivel nem tudunk mit kezdeni. Mosógépünk nincs, így aki nem használható állapotban hozza el az adományát, az valójában nem is segít. Áramunk most már van, így a műszaki cikkeket tudjuk ellenőrizni. Ha nem működik valami, akkor köszönjük, nem kérjük.
Nagyon sok felajánlónk van, kevesebben jönnek helyi rászorulók. Csütörtökön és szombaton jön úgy 20-25 ember, de a felajánlónk jóval több. Más településekre az elszállítás akadálya a fuvarkapacitás hiánya. Amikor kiírom, hogy fuvart keresünk például egy anyaotthonba, gyakran jelentkezik valaki.
– Miből tudják finanszírozni az alapítvány költségeit?
– A mi fenntartásunk úgy havi 100 ezer forintra rúg – ez kell a bérleti díjra, telefonszámlára, a mobil vécére és a szemétszállításra, a honlap fenntartására. Veszünk ásványvizet, péksüteményt, kávét a segítőknek. Ezeket részben kapjuk. A segítők mind ingyen dolgoznak, heti háromszor 4-5-6 órában, a feladatoktól függően. Ezen kívül részt veszünk sok rendezvényen is. A költségeinket önkormányzati támogatásból, pénzadományokból, licitjeink bevételéből fedezzük.
– Említette, hogy több a behozott adomány, mint amennyire a betérő rászorulók igényt tartanak. Mit tesznek a megmaradt ruhákkal és más tárgyakkal?
– Kapcsolatban állunk a Pedagógiai Szakszolgálattal, óvodákkal, helyi iskolákkal, intézményekkel, civil szervezetekkel, alapítványokkal. Ami megmarad, azt adjuk tovább. A lányok készítenek belőlük csomagokat, amiket elküldünk vidékre, például Balajtra, Mezőtúrra, Hencidára. Alapítványunk egyedülálló, és így az egész országból jelentkeznek nálunk a rászorulók. A más településekre való elszállítás akadálya a fuvarkapacitás hiánya. Évente kétszer vállalunk be mi vidéki nagy fuvart, ilyenkor egy teherautóra felpakolunk 100-150 zsákot, és levisszük az ottani segítőinknek, akik szétosztják.
Van egy jótékonysági üzletünk, ahol a beérkezett tárgyak egy részét, ha olyan minőségű, licitre bocsátjuk. Ezeket a licittárgyakat nevesítjük, például egy tűzkárosult család javára.
– Hova szoktak még szállítani a bejövő adományokból?
– Erdőkertesen a krízisotthonba, hajléktalan oviba, a balassagyarmati és a váci kórház újszülött osztályára rendszeresen viszünk adományokat. Idősek otthonába is itt a régióban, emellett a Romhány, Tápiószele, Püspökhatvan településeken élők részére is. Ha tudnak értük kocsival jönni, akár negyedévente megpakoljuk a kocsit, ha előtte megírták, mire van szükség. A védőnőkön keresztül, ha éppen van, egészségügyi csomagokat küldünk a rászorulóknak. Egyszer kaptunk 30 raklapnyi (!) tisztasági szert. Ezt hét alkalommal osztottuk, de maradt a régiónak, sőt vidékre is küldtünk. Támogatjuk az állatvédelmi alapítványokat rendszeresen, a helyit is és az őrbottyánit is.
Már novemberben elkezdjük gyűjteni a karácsonyi cipősdobozokat, hogy legyen elég ajándék a helyieknek.
– Előfordul, hogy feldolgozzák a kapott ruhaneműt?
– A használt ruhák egy része újrahasznosításra kerül. A pólókból csinálunk táskákat, szatyrokat. A farmeranyagból egy varrónő készít ökotáskákat.
– Mit tart még fontosnak az adományokkal kapcsolatban?
– Egyre nagyobb az ismertségünk, egymásnak ajánlanak bennünket az emberek. Jó kapcsolatot ápolunk a helyi karitászokkal. Ha valakinek kérése van, kitesszük az oldalunkra, most is volt egy váci hölgy, aki mosógépet keresett és már találtunk is neki. Bútorokat nem tudunk fogadni, ahhoz kicsi a hely. Ilyen esetben is összekötjük a felajánlót és a rászorultat. Kevés élelmiszerünk van, ezeket helyi családoknak adjuk, van egy listánk azokról, akiket rendszeresen támogatunk.
Most építjük a szeptemberi iskolakezdési akciót – készítünk szép kis dobozokat, melyeket kiteszünk Gödön például a Mazsola, az EZO Turi, a Firka üzleteiben, ezekbe mindenki beteheti a megunt tollakat, ceruzákat, tolltartókat, iskolatáskákat. A beérkezett adományokat helyben, a régióban és ha marad belőlük, országosan osztjuk. Régen voltak Csepp-pontjaink, de most már leváltak és önálló szervezeteket hoztak létre a saját régiójukban. Ilyen van Vácdukán, Érsekvadkerten, Diósjenőn, Pencen és Rádon.
