Krasznahorkai Lászlónak ítélte az Irodalmi Nobel-díjat október 9-én a Svéd Akadémia.
“Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt” – így méltatta közleményében a szerzőt a Svéd Akadémia.
Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán, ahol gyerekkorát is töltötte. 1960–1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt. Fiatal korától különös érdeklődést mutatott az irodalom iránt. Szegeden kezdte tanulmányait, ezt követően Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, ahol a humán tudományok felé fordult. Egyetemi évei alatt bontakozott ki sajátos világlátása, amely műveit is áthatja.
A Kossuth-díjas alkotó első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, első regénye pedig – a Sátántangó – 1985-ben. A regény több nyelven is kiadásra került, pozitív fogadtatásban részesült. Rengeteg tanulmány született róla, amelyek más-más jelentésvonatkozásait vizsgálták. A regény alapján azonos címmel film is készült Tarr Béla rendezésében, amelyet 1994-ben mutattak be.
Az 1990-es évektől neve egyre ismertebbé vált nemzetközi szinten is. Műveit számos nyelvre lefordították, és különösen az angolszász és német nyelvterületen alakult ki körülötte hűséges olvasótábor.
Az immár Nobel-díjas Krasznahorkai László nemzetközileg is elismert alkotó, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, azóta minden évben az irodalmi Nobel-díjak várományosai között tartották számon.
