Szeptember 19-22. között Szegeden, a Maty-éren rendezték meg az Olimpiai Reménységek Versenyét (ORV), ahová a Gödi SE kajakosa, Varga Zalán is kivívta a csapattagságot. K4 1000 m-en a győztes csapat tagja volt Zalán, a magyar csapat összesen 14 aranyérmet és 39 medált szerzett (14-15-10), amivel a legeredményesebb nemzet lett idén is.
Az ORV az U15, U16 és U17 korosztályok számára rendezett nemzetközi verseny, egy olyan regatta, ahol kiváló tapasztalatszerzésre van lehetősége a résztvevőknek egy olyan versenyen, aminek a felépítése kicsit hasonló az olimpiához. A magyar szövetség döntése alapján az ORV-re csak olyan fiatal versenyzők mehetnek, akik az adott évben sem a korosztályos világbajnokságon, sem az Európa-bajnokságon nem indultak. Ezáltal igyekszik az MKKSZ azt biztosítani, hogy a korosztályukban kiemelkedő képességű versenyzőket megfelelően menedzseljék, ezzel lehetővé téve, hogy sokkal több fiatal versenyző szerezhessen nemzetközi tapasztalatot is sportoló pályafutásának korai szakaszában.
Varga Zalánnal telefonon sikerült a verseny másnapján beszélni, az alábbi gondolatokat osztotta meg az élményei kapcsán:
„Mivel tavaly már voltam ORV-n Poznanban, így volt összehasonlítási alapom, illetve tudtam, mi vár rám. Azt elmondhatom, hogy a szervezés Szegeden sokkal jobb volt, de az is tény, hogy a helyszínt mindannyian jobban ismertük. A pálya is sokkal jobb, nem egy szélcsatornában van, mint a lengyel versenyen, ezáltal a valós képességek jobban kidomborodnak. Mielőtt megtudtam, hogy beválogattak a csapatba, azért megéltem pár nap bizonytalanságot, hiszen az ob-n kétszer is csak épphogy lemaradtam az egyéni dobogóról, ami a válogatás egyik alapja volt. Végül aztán meghívót kaptam én is a K4 1000 m-es egységbe (az egység összetétele: Nagy-Rasztotzky Vince – Varga Zalán – Borda Huba – Aczél Márton). A négyes beülési sorrendje már hamar kialakult, mert tudta mindenki, hogy Vince a legtapasztaltabb stroke (vezérevezős – a szerk.), így ő került előre, Marci a legerősebb közöttünk, így ő került hátulra. Mivel Vincével nagyon sokat edzettünk és versenyeztünk párosban az elmúlt években, így az is adott volt ezáltal, hogy én leszek a második beülőben Vince mögött, Huba pedig a harmadikba került. Sokat tudtunk együtt edzeni az elmúlt hónap során, magabiztosak voltunk, győzelmi reményekkel érkeztünk a versenyre. A péntek délelőtti előfutamok során igazából csak arra figyeltünk, hogy az 1-3. helyezés meglegyen, mert az automatikus döntőt ért. Megcsináltuk rendesen a rajtot és az iramot, de nem volt szükség extra erőforrásokra a végén, így is meg tudtuk nyerni az előfutamot. Érdekesség, hogy az U17-esek között versenyeztünk, de a hajóban mindannyian U16-osok voltunk, néhány egységben szerepeltek vegyesen 16 és 17 évesek is. Most is voltak hegyomlásméretű kajakosok az ellenfelek között, így a péntek esti döntőben arra figyeltünk, hogy a rajtunk tökéletesre sikerüljön, és még ha nem is vezetünk az első 50-100 m után, az iramot jól felvegyük és tartsuk, amivel biztosan az élmezőnyben leszünk. Az iram 150-750 m között volt (eredetileg 800 m-ig vittük volna), azonban 750-nél a németek ritmust váltottak, így végül mi is korábban kezdtük a finiselést, alkalmazkodtunk a helyzethez. Nagyjából egy vonalban voltunk amúgy, de a hoppra mi is reagáltunk. Így érkeztünk be a lelátó előtti térbe, ami különleges hangulatot árasztott, ahol felerősödött a szurkolók drukkja, ez óriási extra energiákat mozgósított bennünk. Az utolsó 100 m-en elsiklottunk az ellenfelektől és egyértelmű győzelmet arattunk. Elképesztő boldogság szabadult fel belőlem, a hatása alatt voltam még a díjátadó ceremónia után is. Az egységünkben többekkel baráti kapcsolatot is ápolok, családilag is, úgyhogy az is különleges élménnyé varázsolta ezt a helyzetet, hogy velük együtt osztozhattam ebben a sikerben. Mindez kiült az arcomra is mindvégig, rengeteget mosolyogtam és alig tudtam betelni ezzel az érzéssel, ami áthatotta a lényemet. Külön öröm volt, hogy a családom és az edzőm, Putyu jelenlétében érhettem el eddigi pályafutásom legnagyobb sikerét, mindannyiuknak nagyon hálás vagyok a támogatásukért, hogy minden helyzetben mellettem álltak és előrelendítettek az utamon. Az érmek átadása pedig olyan hangulatban zajlott, amit nehéz leírnom szavakkal, szinte lebegtem az érzésben, és töltöttem be magamba mindazt, amit ettől a helyzettől kaptam. Mindez a fényképeken is nagyon jól átjött, elég lesz csak ránéznem majd ezekre a jövőben, ha munícióra van szükségem.”
Németh István (Putyu), Zalán edzője az alábbiakat emelte ki:
„Őszintén megmondom, hogy megkönnyeztem Zalán sikerét. Felejthetetlen élmény volt mindezt a helyszínen, Szegeden, hazai közönség előtt megélni. 8 éve edzősködöm, 6 éve foglalkozom Zalánnal, akinek a kezdetektől az edzője voltam. Amit eddig Zalán elért, az önmagában különleges volt, hiszen minden évben nyert magyar bajnoki címet, tagja volt előbb a régiós, majd a korosztályos válogatottnak, tavaly már nemzetközi versenyen indulhatott, a poznani ORV-n is négyes hajóban, most pedig már győztes csapat tagja lett a szegedi ORV-n. Zalánnak az edzésekhez és a versenyekhez való hozzáállása, alázata, küzdeni tudása példaértékű volt mindig is, és a szülői támogatás és együttműködés is meghatározó az ő karrierjében. Egy nagyon nehéz és küzdelmes évnek került pont a végére, ami így számomra is pozitív végkifejlettel zárult, megtapasztalhattam 2024-ben, milyen kicsi dolgokon múlik egy lehetőség vagy maga a siker. Ezt mindenképpen megőrzöm magamban, mert erőt meríthetek majd belőle a jövőben az edzői munkám során.”
