Felbecsülhetetlen kincs vár a látogatókra a Március 15. téren.
Még mindig vizsgálják azokat a holttesteket, amelyekre a váci Domonkos templom alatti kriptában bukkantak. A természetes módon mumifikálódott holttestekből DNS-mintát vettek, de más módon is kutatják, hogy vajon a halottak leszármazottjai még a településen élnek-e. A felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincsre közel harminc éve találtak rá a szakemberek a templom helyreállítási munkálatai során.
Azt már 1994-ben sikerült kideríteni, hogy a kriptát több mint 150 évvel korábban falazták be, valószínűleg azért, hogy ne okozzanak súlyos fertőzést a szabálytalanul elhelyezett koporsók. A muzeológusok fél év alatt konzerválták és hozták a felszínre a 262, a különleges klíma miatt jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgár maradványait. A kriptába a XVIII. század közepétől a XIX. század elejéig vitték le a gazdagon díszített koporsókban elhelyezett halottakat, férfiakat, nőket, gyerekeket, mesterembereket, szerzeteseket, papokat, katonatiszteket, hivatalnokokat.
A kiállítás viszont nem a Domokos templom alatt, hanem a Március 15. téren, egy lakóház középkori borospincéjében található. A kisteremben a páratlan leletből származó koporsók, viseletek és temetési kellékek legszebb darabjait láthatják az érdeklődők, a nagyteremben pedig a színes, festett felnőtt- és gyermekkoporsók mögött fekszik Stefanovits György szabómester, egy középkorú polgárasszony és egy 9 éves kislány, Salamon Magdolna spontán módon mumifikálódott holtteste. A múmiák rekonstruált, az eredeti ruhadarabok alapján készült viseletben, üvegkoporsóba zárva láthatók. A maradék 259 holttestet a Természettudományi Múzeumban tárolják.
A váci múmiák egyébként a Los Angeles-i Tudományos Központ kiállításán is láthatók voltak, ahogy arról négy éve dr. Kiss Róbert Richard turisztikai újságíró is beszámolt a Friss Média oldalain. Akkor az Orlovits családnak a váci kriptában talált, természetes úton mumifikálódott maradványait mutatták be az érdeklődőknek egyiptomi és dél-amerikai, valamint egy német kastély kriptájában talált múmiák mellett. Bár Orlovits Mihály, felesége, Skripetz Veronika és egyik gyermekük, a mindössze félévesen elhunyt Orlovits János maradványai voltak a legfiatalabbak, mégis őket helyezték el a kiállítás utolsó termében, mintegy megkoronázva ezzel A világ múmiái című kaliforniai tárlatot.
Még annyit a váci Memento Mori kiállításról, hogy aki jegyet vált a múzeumba, az kérdezzen is bátran az ott dolgozóktól, mert máshol nem olvasható érdekességekről is mesélnek a készséges és felkészült szakemberek.
