A jövőben már csak hobbiszinten kajakozik az idei Kóczán Mór-díj egyik kitüntetettje, Zoboki Zoltán, hosszútávú kajakozó.
Nehéz döntést kellett meghoznia a sportolónak, aki végül a jövőjét a tanulásban látta. Azt ígérte, nem távolodik el teljesen a sporttól, hobbiszinten továbbra is folytatja a kajakozást. A szép sportolói karriert végül egy városi sportdíjjal zárta, ennek kapcsán ültünk le vele beszélgetni.
Kaptál most egy városi sportdíjat. A sok érem és kupa mellett mennyire fontos ez neked?
Mindenféleképpen nagyon felemelő érzés, amikor az embernek elismerik a munkáját. Mikor egy város szintű elismerést kap az ember, az nagyon egyedi. Jó érzés volt, hogy kihívtak ennyi ember elé, és kaptam egy nagyon szép kupát, ami a legnagyobb a gyűjteményemben. Kicsit meg is hatódtam a nevelőedzőm beszédén.
Mióta kajakozol?
Nagyon régóta, ötödikben kezdtem. Előtte hat évig vízilabdáztam a gödi strandon Horváth Ákosnál – amit még óvodáskoromban kezdtem. Az adta meg az igazii alapot a kajakhoz, mert minden úszó vagy vízilabdasportágból jövő sportoló sokkal jobb kajakos. Az úszás megalapozza a légzést és a vérkeringést, és én ezért tudtam jól teljesíteni maratonon. Ötödikes koromban mentem el a gödi kajaktáborba, ahol megszerettem a sportot. Azon a nyáron döntöttem úgy, hogy nekiállok ennek és szívemet, lelkemet beleadtam. Egészen tavaly októberig ezt maximális sebességgel csináltam. Az edzőm, Árkosi Gábor mindig mellettem volt és a kezdetekből hitt bennem.
Most már nem csinálod?
Most már sokkal inkább a jövőmre gondolok, és sajnos ezt ki kell jelenteni, hogy Magyarországon a kajak maratonnak abból a szempontból nincsen jövője, hogy nem lehet belőle megélni. Nekem most döntenem kellett, hogy vagy magas szinten teljesítek az iskolában, vagy magas szinten teljesítek a sportban, de félig egyiket sem lehet csinálni. Vagy ide rakom a szívemet, vagy oda rakom a szívemet – és fájó volt, de a tanulás mellett döntöttem. Egyetemre fogok menni, formatervező szeretnék lenni. Azóta nagyon sokat rajzolok, de hobbiszinten megmaradt a kajak. Most már nem fogok versenyezni, csak diákolimpiákon indulok és futóversenyeken. Azokon országos szinten érmeket hoztam az iskolámnak.
Hogyan zajlottak az edzések?
Ez volt a második otthonom éveken át, nyáron napi kétszer jöttem ide. Most 19 éves vagyok, nyolc évig jártam ide nap, mint nap. Lejöttem reggel, résztávoztunk, eveztünk 20 kilométert, az volt nagyjából másfél óra. Utána kondiedzés, az is eltartott 45 percig – 1 óráig. Reggel eltöltöttem itt mondjuk két és fél órát, öltözéssel és barátkozással együtt lehet, hogy hármat. Délután ugyanez – itt töltöttem a fél életemet.
Mik voltak a legfontosabb eredményeid?
Tavaly először lettem országos versenyen felnőttek között 3., U23-ban pedig első, nagyjából hat perc előnnyel. Ezzel az eredménnyel jutottam ki a moszkvai U23 Európa-bajnokságra, ahol második lettem. Egy portugál sráccal hajráztunk a végén – nagyon elhúztunk a mezőnytől, de sajnos nekiment a lapátomnak, ami az egyik kezemből kiesett és így végül ő nyert. Miután hazajöttünk, készültem az U23 világbajnokságra, ami Pitestiben volt, Romániában. Ott egy óriási nagy mezőnyben, az egyik legfiatalabbként 13. lettem, bár betegeskedtem előtte és az év is borzasztó hosszú volt – de az nem volt olyan dicsőséges, sokkal jobbra számítottam. Ezenkívül volt a 4 fordulós Marathon Challange. Az első fordulója Kaposváron volt, ott 4. lettem a felnőttek között. Volt egy 75 kilométeres nagy maraton Mosonmagyaróvártól Győrig, ott második lettem, akkor vertem meg a Boros Adriánt, a felnőtt legjobbat. A harmadik forduló a Sió csatornán volt, egy 5 kilométeres verseny, ahol 3. lettem, míg az utolsó forduló októberben, egy 15 kilométeres verseny Budapesten. Összetettben végül második lettem felnőtt Marathon Challange-en. Ez egy nagyon szép befejezése volt a karrieremnek.
Itt volt lehetőséged nagyon nagy nevekkel együtt edzeni.
Igen, Kammerer Zolival, aki egy győri csapat versenyzője, de sokat edz itt. Tavaly rengeteget eveztünk együtt. Kulifai Tamással is, ő 2012-ben az olimpián négyesben második lett. Szintén együtt edzettem Noé Bálinttal, aki tavaly lett 5000 méteren felnőttben világbajnok, és ő indulhat a maratoni világjátékokon. Jó érzés volt, hogy igazi nagy nevekkel tudtam együtt edzeni.
Nem gondoltál arra, hogy átmenj egy olyan távra, amiből jobban meg lehet élni?
Az a helyzet, hogy a távokról átnyergelés iszonyúan bonyolult, rendkívül nehéz, amellett nagyon veszélyes is. Nekem a testalkatom és mindenem a maratonra való – ezek hosszútávú kétórás versenyek. Úgy van U23-ban, hogy 26 kilométer evezés, és abban van hat darab futás hajóval. Köröket megyünk, az elsőben nincsen futás, viszont a másodiktól a hetedik körig folyamatosan van egy 2-300 méteres futószakasz. Ki kell szállni, kiugrik az ember a hajóból, megfogja a hajót, lapátot, fut vele, majd visszadobja a hajót a vízbe, beleugrik és evez tovább. Ez a kajak maraton lényege.
Ugye ez nem olimpiai szám?
Nem. VB és EB van belőle, és négyévenként van a nem olimpiai versenyszámoknak egy világjátéka, ahol szintén lehet huszonmilliókat keresni, csak az a baj, hogy országonként egyetlen egy ember juthat ki, és mivel én voltam most a legfiatalabb, nekem nem volt esélyem az ősöreg rókák ellen. Ők már nagyon rég bent vannak a szakmában.
Született gödi vagy?
Igen. Itt jártam a Huzella Tivadar Általános Iskolába. Gimnáziumba Vácon a Boronkayba 5 évig, mivel voltam nyelvi nulladikon, ahol német nyelvet tanultam. Ami Gödhöz köt, az egyértelműen a Duna és a víz. Bármikor lejövök a partra, nekem lelki nyugalmat okoz. Maga a Dunakanyar nagyon szép, és Göd az egyik legszebb. Lejövök a barátaimmal, nézzük a vizet, megiszunk egy sört – nagyon jó érzés, az egész atmoszféra különleges.
Mennyire hiányzik most a sport?
Nagyon. Azért azt nem lehet könnyen elfelejteni, mikor az ember ott mozog országos szinten fiatalemberként a felnőttek között az élmezőnyben. Egyszer csak ez abbamarad – a teljesítmény, az állandó hajsza. Ez egy izgalmas, nagyon szép életforma, de nem fenntartható.
Formatervezőként miket szeretnél majd tervezni?
Mindenféleképpen tárgytervező szeretnék lenni, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen fogok tanulni. Jártam előkészítőre, így már most tudnék tervezni, és készítek is kreatív tárgyakat. Az előkészítőn például terveztem vakoknak Rubik-kockát.
