2024. augusztus 31-én, a Göd Kupa keretében megrendezett eseményen újabb név került fel a „Göd Nemzetközi Bajnokai” márványtáblára. Szabó Vilmos Európa-bajnok lett júliusban, ennek tiszteletére Sinkó Panna után ő lett a következő feliratkozó erre a dicsőségtáblára.
Ezt az elismerést azok kaphatják, akik vagy a Gödi SE színeiben értek el nemzetközi sikert, vagy akik Gödön kezdték a pályafutásukat, de később eligazoltak innen és más klub színeiben érték el a kimagasló eredményeiket. A Gödi SE kajak-kenu szakosztálya alapvetően utánpótlás-neveléssel foglalkozik, így az a gyakoribb, hogy az innen már tovább igazolt versenyzők érik el ezeket a kiemelkedő sikereket.
2021-ben igazoltál el Gödről, így a szakosztályban jelenleg kajakozó fiatalok jelentős része már nem ismerhetett személyesen. Ugyan Gödön élsz továbbra is, azonban minden tekintetben Budapesten zajlik az életed. Mit lehet rólad tudni, hogy kerültél kapcsolatba a kajakozással?
2007-ben születtem, és vízilabdáztam egészen addig, amíg 2016-ban egy nyári tábor keretében megismerkedtem a kajakozással. Egy ideig még párhuzamosan űztem a két sportágat, de már az első vízre szállások alkalmával tudtam, hogy a kajak lesz az én sportom. Nevelőedzőm Schulcz-Mizser Diána volt, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot, 2017-ben pedig már bekerültem a Gödi SE kajak U10-es fiú váltó csapatába és megszereztem az első magyar bajnoki címem, ami meghatározó élmény volt a jövőre nézve.
2018-ban két újabb magyar bajnoki címet szereztem (MK2 2000 m és váltó), amelyet 2019-ben három országos bajnoki elsőség követett (maraton MK1 5000 m, MK2 2000 m és a váltó is).
A 2020-as év, amilyen őrültre sikeredett az egész világon, kifejezetten jól záródott számomra, mivel K2 2000 m-en harmadszor is elnyertük Maszárovits Lászlóval a magyar bajnoki címet, illetve a maraton országos bajnoki címet is sikerült megvédenünk. Ezeknek az eredményeknek köszönhetően a korosztályos magyar válogatott tagja lettem 2020-tól, és a Göd város által adományozott Kóczán Mór- díjat is többször elnyertem, egyéniben és páros társammal közösen is. Edzőm szülési szabadsága miatt az U14-es évet Fazekas Botond irányítása mellett dolgoztam és versenyeztem végig, azonban Dia is igyekezett minden héten eljutni az edzésre, és szoros kapcsolatban voltunk mindvégig. Abban az évben is megnyertem a maratoni országos bajnokságot K1-ben, és Maszárovits Lászlóval K2 2000 m-en harmadszor védtünk címet az országos bajnokságon, vagyis kifejezetten sikeres évekkel a hátam mögött érkeztek a változások. A Huzella Tivadar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolából történt ballagásom után úgy döntöttünk, hogy a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium sporttagozatos osztályába jelentkezek, ami sok segítséget jelent a hatékonyabb edzésmunka elvégzéséhez, ezen kívül a tanulással is könnyebb így összeegyeztetnem a sportbeli teendőimet.
Az iskolaváltás együtt járt egyesületváltással is, mérlegelés után a Honvéd SE kajakszakosztálya mellett döntöttünk. Abban nem történt változás, hogy azóta is Gödről indulok iskolába reggel és ide térek vissza este, azonban napközben már Budapesten végzem a feladataimat, amihez eleinte hozzá kellett szoknom, mert nagy ugrás volt az ismeretlenbe.
Az egyesület-, edző- és iskolaváltás után hogyan sikerült a 2022-es éved, amikor már a serdülő korosztályban, U15-ben versenyeztél?
Mivel Maszárovits Lacival együtt igazoltunk a Honvédhoz, így kicsit könnyebb volt az akklimatizáció. Májusban K2-ben megnyertük újra a maraton országos bajnokságot, egyéniben pedig 2. helyen végeztem, a Magyar Kupán K1 1000 m-en lettem 3. helyezett, amit az országos bajnokságon megismételtem, így újra válogatott lettem, tehát összességében eredményes évet zártam, továbbra is a korosztályom szűk elitjéhez tartoztam. ORV-re is kijutottam K4-ben, 500 m-en 4., 200 m-en 6. helyen végeztünk, így már nemzetközi versenytapasztalatot is gyűjthettem. Sajnos év végére az egyesületnél kezdett felbomlani a csapat és a technikámmal is sokat küszködtem, éreztem, hogy újabb váltásra lesz szükségem. Észak-pesti egyesületben gondolkodtunk, hiszen az iskola és a Gödről bejárás miatt ez volt kézenfekvő, így a KSI-re esett a választás, ahol amúgy is nagyon sok és kifejezetten erős versenyzők voltak. Mondjuk abba a csoportba, ahová kerültem, nem is tudtam volna bejutni, ha nem tartozom a korosztály élmezőnyéhez. Utólag elmondható, nagyon jó döntést hoztunk, mert most már 2 éve vagyok a KSI-ben, és tovább tudtam fejlődni.
Hogyan határozható meg egy élsportoló esetében, hogy egy adott egyesületben mi az, ami segít kibontakoztatni a tehetségét, amitől jól érzi magát a bőrében és fejlődik?
Úgy gondolom, az egyik fontos pillére ennek a csapat. A Honvédnál inkább nők voltak a csapatban, a KSI-ben csak fiúk edzünk együtt. Női edzőm van, ami számomra bevált már egyszer a nevelőedzőm, Dia kapcsán, még ha a mostani edzőm, Tóth Petra más személyiségű is. Jól tudunk egymáshoz kapcsolódni, kiváló az együttműködésünk. Ez nem azt jelenti, hogy lelkizésre van szükségem, Petra amúgy is kőkemény edző, de mégis, valahol jól rezgünk egymásra. Sok mindent átbeszélünk, leginkább azokat, amik a kajakozás kapcsán szakmai dolgok felmerülnek. Körülbelül 15-en vagyunk a csapatban, és minden edzés nagy harc közöttünk, szinte versenyt vívunk napi szinten. Ennek közvetlen eredménye az is, hogy kiváló csapathajókat tudunk kiállítani, az Eb-n is egy színtiszta KSI-s négyes egységgel nyertünk, illetve párosban is KSI-s társsal állhattam fel a dobogó tetejére. Számomra az amúgy mindig fontos volt, hogy csapathajókba be tudjak kerülni, mert jobban szeretem, mint a csak egyéni versenyzést. Jó érzés valaki mással megosztozni a munkán és a sikereken is, és talán nincs akkora nyomás sem az emberen, mintha csak egyéniben versenyezne.
Mi változott meg az életedben, a felkészülésben, amióta a KSI-be igazoltál, az eredmények hogyan igazolták vissza a döntéseteket?
A maraton országos bajnokságot már új párral, Konyecsni Milánnal nyertük 2023-ban, így folytatódott a sok éve tartó győzelmi sorozatom, egyéniben pedig 2. helyen végeztem egy KSI-s csoporttársam, Urbán Zsombor mögött. A Magyar Kupán K1 1000 m-en, illetve K2 és K4 500 m-en is a győztes egységben eveztem, az országos bajnokságon pedig nyerni tudtam K1 500 m-en, ezen felül két második helyet értünk el K2 1000 és 500 m-en. Mivel egyéniben is kivívtam az ORV-n indulás lehetőségét, így Poznanban K1 500 (2. hely) és K1 1000 m-en (6. hely) is döntőt eveztem, ráadásul Milánnal közösen megnyertük a K2 500 m-es versenyt (Zsombival pedig K2 1000 m-en lettünk ezüstérmesek). Összességében elmondható, hogy az addigi pályafutásom legeredményesebb évét zártam tavaly, tele voltam tervekkel és motivációval 2024-re.
Ilyen sikerek után milyen célokat tűztél ki erre az évre, és ezekből mit sikerült megvalósítani?
Úgy gondolom, az 1000 m-es versenyek fekszenek a legjobban, ott tudom kihozni magamból a legtöbbet. Elsőéves ifiként az év elején is erre fektettük a hangsúlyt, hogy egy jó 1000 m-es párost tudjunk kialakítani (amihez természetesen az egyéni kimagasló forma nélkülözhetetlen), és ehhez Konyecsni Milán volt a legjobb partner, így vele készültünk ebben a számban, ami azért sok kihívást tartogatott, mert Milán Gyomaendrődön él és kajakozik (ez egyfajta fiókcsapata a KSI-nek). Volt, hogy 1 hétre Szolnokra mentünk edzőtáborozni, és a gyomaendrődiek is odajöttek, úgyhogy ott tudtunk közösen készülni, mondhatni félúton találkoztunk. Természetesen, két ORV-vel a hátam mögött már inkább az Eb-t tűztük ki célversenynek, reálisnak tűnt az oda való kijutás mindvégig, és a tájékoztató versenyek is ezt támasztották alá (és Milánnal nyertük a 2023-as ORV-t K2 500 m-en, szóval annyira rossz párost már emiatt sem alkothattunk, bízott bennünk a szakvezetés is). Makrai Csaba utánpótlás szövetségi kapitánynak azért fejtörést okoztunk a K4-es egységek kialakítása miatt, de 2 válogató verseny után végül kialakították az Eb-kereteket is, ahol K2-ben és K4-ben is szerepet kaptam. Érdekes módon a négyes egység kialakítása már május végén kiderült, miközben a páros összeállítása csak az Eb előtt másfél héttel, június közepén.
Mennyire okozott nehézséget az, hogy szinte az utolsó pillanatban tudtad meg, hogy mely versenyszámban indulhatsz?
Mivel egész évben ez a verseny volt a célkitűzés, ezért úgy készültünk, hogy ott kell csúcsformában lenni. Amúgy is általában május végére érem el azt a formát, ami a válogatókon is számít már, és mivel a forma kiváló volt, így nyugodtan tudtunk készülni. Az elmúlt 2 évben szerepeltem már ORV-n, így tudtam azt is, milyen lesz nagyjából egy Európa-bajnokság körülmények tekintetében, és mivel Pozsonyban rendezték a versenyt, ami 2 órás útra van Budapesttől, így speciális átállásra sem kellett készülni.
Milyen élmények értek az Európa-bajnokságon, és legfőképpen, hogy zajlott le a verseny, aminek a végén 2 bajnoki cím büszke tulajdonosa lettél?
A versenyt megelőzően szerdán még gyakoroltunk a helyszínen a páros és négyes hajóval, csütörtökön pedig előbb a K2, délután pedig a K4 előfutamai voltak. Furcsa volt, hogy a hajókra a beülőknek megfelelően fel kellett ragasztani a név szerinti matricákat. Pénteken pihenőnk volt, majd szombaton délelőtt volt a páros döntő, vasárnap délután pedig a négyes hajó fináléja. Emiatt volt idő a regenerációra is közben, szerencsés volt a beosztásunk. Az előzetes várakozás alapján dobogóban bíztunk mindkét egység tekintetében, ami az előfutamok után megalapozottnak is látszott. K2 1000 m-en egy török egység látszott nagy ellenfélnek, de bíztunk benne, iramból el tudjuk csípni őket a döntőben, ami sikerült is, így Konyecsni Milánnal a dobogó legmagasabb fokára léphettünk fel az eredményhirdetésen. A négyes hajóval nehezebb volt a kalkuláció, hiszen ORV-n 2 évvel ezelőtt mentem K4-ben, a nálunknál 2 évvel idősebbek között. Az akkori 4. hely nagyszerű volt, de tapasztalatot nem sokat tett hozzá a mostani versenyhez. Az nagy segítség volt a csapat szempontjából, hogy hárman a csapatból együtt edzünk minden nap a KSI-ben, de a negyedik társunk is KSI-s, tartottuk a kapcsolatot vele is mindvégig, szóval jól ismertük egymást. A négyes előfutamok után viszont jobban érzékelhető volt, hogy nyerhetünk, a mezőnyhöz képest nagyon jó K4 500-as egységünk volt, és a papírformát vasárnap sikerült is hozni. Avar Tamás, Mertz Attila és Juhász Máté voltak még a hajóban, akik amúgy mind 1 évvel idősebbek nálam, hiszen ez a versenyszám U17-U18-ra van kiírva. Nagyon örültem annak, hogy a nevelőedzőm, Dia is ott volt Pozsonyban a K2-es versenyemen, ahol az első Európa-bajnoki címemet nyertem. A szüleim mindkét döntőmet élőben, a helyszínen látták, nagyon jóleső érzés volt velük is megosztani ezt az élményt.
2025-ben érettségizel majd, és az ifiben is ez az utolsó éved lesz. Milyen célokat látsz jelenleg magad előtt a következő évre?
Az Eb után július végén még ott volt a magyar bajnokság, ahol három 1. helyezést szereztem K2-es és K4-es egységekkel, ezek mellett K1 500-on 2. lettem, igazából ezután lett vége az idei év érdemi részének. Biztosan egy nehéz és sok szervezéssel, tanulással is töltött év következik, ahol nagyon pontos időbeosztás szerint kell majd élnem a mindennapokat. A 2024-es évet a sportnak rendeltem alá, ami eredményekben gazdagon és sikeresen záródott. Az ifi 2. évet is szeretném legalább ilyen odaadással és motiváltsággal végigcsinálni az érettségire készülés mellett. Szintet szeretnék lépni jövőre, a korosztályos Vb a fő célkitűzés, és ha a sportban kimagaslóan jó év következik, akkor elgondolkodom azon, halasszak-e az egyetem kapcsán. Gazdasági vonalon tervezem a továbbtanulást, de majd meglátjuk, hogyan alakul a következő év.
Mit jelent számodra, hogy mostantól a te neved is ott szerepel a Sportház márványtábláján?
Amikor elkezdtem a kajakozást, még nem álmodtam ekkora sikerekről. A márványtábla már akkor is ott volt, menőnek látszott, de akkor még eszemben nem volt, hogy egyszer én is felkerülhetek rá. Úgy gondolom, amit eddig elértem, az egy jól felépített pályafutásnak a következménye, amibe persze jómagam is nagyon sokat beletettem. A Göd Kupa alatt történt elismerésem megerősít abban, hogy továbbra is kitartóan és alázattal kell tennem a dolgom, mert a befektetett munkának megvan az eredménye. Nem mellékesen, a mai fiatalok példaképként tekintenek rám, és ezért a felelősségem is nagyobb. Az, hogy nem gödi színekben értem el ezt a sikert, semmit nem von le a bennem megélt érzésekből, hiszen innen indultam, most is itt élek, a szívem mindig is gödi marad, az pedig már önmagában feltölt, ha arra gondolok, hogy a helyi szakosztályból indulva olyan kiváló kajakosok után kerültem fel a márványtáblára, akikre én is felnézek.
