Sokan eljöttek a közvetlen hangulatú programra, ahol az író valóban bevonta a gyerekeket, akik nagyon lelkesen kérdeztek, illetve válaszoltak. Nógrádi Gábor nem érkezett üres kézzel: az est dedikálással zárult, a gyerekeknek és szüleiknek is jutott a könyveiből. Az íróval a program előtt beszélgettünk.
Azt olvastam, hogy nagyon korán megtanult írni, olvasni.
Igen, édesanyám ötéves koromban tanított meg írni, olvasni. Azt szoktam mondani, hogy azért fontos megtanulni minél hamarabb, hogy az ember rájöjjön arra, hogy miben tehetséges, és ezt a szülei, a testvérei, a tanítói támogassák. Akkor még nem tudjuk, mi lesz belőlük, de látszik egy gyereken, hogy nagyszájú, vagy nagyon hallgatag, szereti a közösséget, vagy menekül előle a magányba. Bizonyos alapdolgokat már lehet látni.
Önnél ez hamar kiderült, hiszen már 9-10 éves korában írt verseket, novellákat.
Igen, édesanyám, aki sajnos hamar meghalt, szintén írt verseket. Én is próbálkoztam nyilvánvalóan nagyon gyönge versekkel. Egész 17-18 éves koromig tanultam a versírást, ugyanúgy, ahogy tanulja egy zongora- vagy hegedűművész, vagy bárki más a szakmáját. 7-8-10 év kell ahhoz, hogy az ember megtanuljon valamit jól.
Hány könyve jelent meg összesen?
Körülbelül 50, ebből 5 verseskötet és esszékötet, 40-45 pedig gyerekeknek szóló. Az összes példányszáma a műveimnek kb. 700 000.
Most is dolgozik?
Természetesen most is dolgozom. Itt Gödön az ember, mint egy tusculánumban, él a Duna mellett, ahol nagy jól tud dolgozni. Nekem Göd a kezdet, és majdnem azt mondtam, a vég. Hiszen itt született Gergő fiam, aki később visszajött, és épített egy házat, amiben élünk.
Azt olvastam, hogy gyerekkori álma volt a Duna mellett lakni.
Igen, 6-7-8 éves koromban arról álmodoztam, milyen jó lenne a Duna mellett lakni, és mit tesz Isten, a folyó mellett lakom felnőttkoromban.
Gondolom, a városban a Duna-part a kedvence?
Igen, bár én nem nagyon mozdulok ki otthonról. Mindenki azt gondolja, hogy aki a Balaton partján lakik, mindig a tóban fürdik. Hát nem így van, aki a Balaton mellett lakik, szinte soha nem fürdik a tóban. Én így vagyok a Dunával, a nyáron kétszer, háromszor megyek le megnézni, hogy megvan-e még.
Sok filmet is írt, amik közül talán a legismertebb a Sose halunk meg.
Igen, az a legnépszerűbb filmem, bár a ’85-ben készült Gyerekrablás a Palánk utcában-t többen látták. A Sose halunk meg-et Koltai Róberttel együtt írtuk, akivel álmodozunk arról, hogy folytatjuk. Ahogy ő mindig folytatni szerette volna, hogy Gyuszi bácsi feltámad, és élünk tovább. Sajnos ez nem jön össze, ahhoz pénz kell, producer kell, szándék kell. Általában nem ilyen filmeket akarnak nézni, de nem baj, mi s átvettük a stafétabotot, és mi is átadjuk, ezzel semmi gond nincsen. Nagyon jó magyar filmek készülnek 50-60 százalékban. A magyar filmnek most is van neve.
Min dolgozik most?
Most főleg azon, hogy minél több iskolába, könyvtárba eljussak, oda könyveket vigyek, és elmondhassam a legfontosabb dolgot, hogy a szépirodalom olvasása miért fontos.
És miért fontos?
Azért, mert a szépirodalom olvasása a saját örömünkre a legjobban erősíti a szövegértést. Márpedig a 21. században a szövegértés a legfontosabb, mert még egy használati utasítást sem értünk meg, ha gyönge a szövegértésünk. Nem értjük a szüleinket, nem értjük a politikust, nem értjük a tanárainkat, nem értjük a házastársunkat. A szövegértés ma százszor fontosabb, mint száz, kétszáz évvel ezelőtt. Ömlik a szöveg a netről, a tévéből, a rádióból, és ezeket meg kell érteni. Ha nem értjük meg, rosszul döntünk, és az életünk tévútra megy. Tehát a szépirodalom olvasása a legjobban erősíti a szövegértést. Ezt félmillió, 15 éves gyerek megkérdezésével állapították meg. A gyerekek a 42 legfejlettebb országból valók voltak – ez a PISA-jelentés.
