Az elismerést november 14-én adta át Göd polgármestere, Balogh Csaba.
Lukács Józsefné kapta idén a Salkaházi Sára-díjat a Mozgáskorlátozottak Pártoló Klubjában végzett munkájáért. Balogh Csaba ünnepi beszédében Salkaházi Sára és Lukács Józsefné életútját is felidézte.
“Salkaházi Sára egy izgalmas történelmi alak. Kassán született, ahonnan az első világháború után jött el, mert nem volt hajlandó a csehszlovák kormánynak felesküdni pedagógusként. Újságíró szeretett volna lenni, és ehhez mérten cigarettafüstös kávéházas, kocsmai cigányzenével teli életet élt. 1927-ben ismerkedett meg a Szociális Testvérek Társaságával, ami megváltoztatta az életét. Amellett, hogy tanított és a Katholikus nő című folyóiratot szerkesztette, a karitász vezetésével gyermekkonyha, kegytárgyüzlet és szegényház felügyeletével foglalkozott. A német megszállás alatt közel száz üldözöttet bújtatott, amikor a Katolikus Nővédő munkásnőotthont vezette. Végül a nyilasok végeztek vele, aminek emlékét a Duna-parti cipők is őrzik. Az ő életét 2019-ben részletesen elmesélte Vajda Viktória, én most szürke testvér társáról, a Szociális Testvérek Társaság alapítójáról mesélnék, hisz ő is fontos példa lehet számunkra.
Slachta Margit hasonlóan színes életet élt. Szintén Kassáról származott és tanítóként végzett. 1915-ben szociális iskolát is nyitott, és egy újságot szerkesztett, ami a keresztény feminizmus lapja volt. Ezek mellett azonban aktív politikai életet élt. A Keresztényszocialista Párt tagja volt, majd megalapította a Keresztény Női Tábort. 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színében a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották, így ő lett az első női képviselő Magyarország történetében. A politikai munkája során jellemzően a munkásnők érdekképviseletével foglalkozott, 1947-ben a Nőmozgalom pártot megalapította, és a csalások ellenére is sikerült négy mandátumot szerezniük. Utolsó felszólalása az 1948-ban hozott törvény ellen szólt, amiben az egyházi iskolákat államosították. A döntés után a kormánypárti képviselők elénekelték a Himnuszt, amit ő ülve hallgatott végig, amiért a mentelmi bizottság kétszer hat hónapra kitiltotta, és mentelmi jogát felfüggesztette, és ezzel véget is vetettek a politikai pályájának. 1949-ben az országgyűlési választáson már nem mert indulni, mert a letartóztatásától félt, úgyhogy illegálisan Ausztriába, majd az Egyesült Államokba menekült tovább. Onnan eleinte álnéven, majd később egy meghiúsult hazatérési kísérlet után nyíltan tartotta a kapcsolatot az itthon maradottakkal.
Ha Sárára vagy Margitra visszaemlékezünk, akkor sok mindenen eltöprenghetünk. Hogy a korukban mennyivel másképp viszonyult egymáshoz Magyarországon a kereszténység és a feminizmus? A rasszizmus elleni tetteikért bár 2007-ben díjat nyert a Szociális Testvérek Társasága, pont azért a nyilasok még kegyetlen brutalitással végezték ki Sárát két emberöltővel előtte? Nehéz a történelmi szereplőket a saját koruk szerint megítélni, mert gyarló az ember, és még a szomszédja helyébe is csak ritkán képzeli magát. Azért tartom a szociális munkásokat, Lukácsi Józsefnét és a korábbi Salkaházi Sára díjazottakat annyira becsületre méltónak, mert munkájuk a legjobb bizonyítéka annak, hogy ők mégis így tesznek nap mint nap. Ez az, amitől olyan tiszteletreméltóak és valójában többek is. Mert míg egyesek csak a saját életük szűk látókörében tudnak bolyongani, úgy a szociálisan érzékenyeknek, az empatikus jótevőknek kitárul az egész világ, és arra mennek, amerre szeretnének” – mondta a polgármester.
Fotó: Facebook – Göd
