Churchill és a madeira
Mint a szél, úgy száguldottunk lefelé a hegyről a tobogánnal. Ez a furcsa nevű szerkezet hasonló, mint nálunk a fakutya, azzal a különbséggel, hogy ketten ülhetnek egymás mellett, és nem a jégen csúszkálunk vele, hanem lefelé a lejtős betonúton.
Két, a velencei gondolásokra emlékeztető fehér ruhába öltözött kalapos fiatalember megadja a kezdőlökést, felpattan a tobogán hátsó részére, és már robog is lefelé a vastalpú szerkezet. Közben néha jön egy taxi szemből, vagy ki kell kerülni néhány sétáló helybelit, esetleg be kell venni egy komoly kanyart. Ám csak kicsit félünk, mert a vastag talpú csizmában dolgozó kísérők urai a helyzetnek, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük a száguldást. Állítólag az egész dolog onnan ered, hogy a XVII. századtól kezdve már ilyen szerkezettel szállították le a hegyről a helyiek a különböző termékeket. Most már a teherautó visz mindent, a tobogán megmaradt a turistáknak, akik sorba is állnak érte, szünet nélkül.
A tobogán kipróbálásához Montére, a kis hegyi falura kell feljutnunk, amit a tengerpartról egy felvonóval lehet megközelíteni. Ha feljutottunk, érdemes egy kis kirándulást tenni, és megtekinteni IV. Károly magyar király sírhelyét a templomban. Itt töltötte ugyani utolsó napjait IV. Károly magyar király (osztrák császárként az I. Károly nevet viselte), az egykori uralkodó a szigeten talált menedéket a monarchia bukása után, miután nem sikerült visszaszereznie a magyar trónt. Sírját megtaláljuk egy csodaszép templomban Montén.
Az osztrákok elhelyeztek egy emléktáblát a kegyhelynél, amelyre kiírták, hogy itt található az utolsó osztrák császár sírja. IV. Károlyként Magyarországon is uralkodott, sőt, cseh király is volt. Ha a templom oldala mellett felfelé sétálunk, eljuthatunk Sissi kastélyáig is, a magyarok által annyira szeretett asszony a jó levegő miatt költözött ennyire magasra. Miután megtekintettük a templomot, kirándultunk, gyönyörködtünk a csodás panorámában, következhet az egyik legizgalmasabb rész, a hegyről történő lejutás tobogánnal.
Persze a Portugáliához tartozó, Lisszabontól 1000 kilométerre, az afrikai partoknál fekvő sziget nevét mi magyarok nem elsősorban a tobogánról jegyeztük meg. Sokkal inkább a madeira bor jut eszünkbe először, hiszen ezért a nedűért Shakespeare Falstaffja még a lelkét is eladta. A madeira a mi tokajinkhoz hasonló, alkoholtartalma 16-20 % körüli, az íze nagyon telt és gazdag az aromája. Dús zamatában fellelhető a karamella, a dió, a száraz gyümölcs, a citrom és a dohány íze, illata is. Ezt akkor érezhettük át igazán, amikor a helyi bortársaság pincéjében egy ötéves madeirát kóstolhattunk meg. Ennyi idő alatt ugyanis már összeérnek az ízek. Mint megtudtuk, Winston Churchill is madeirát iszogatott 76 évesen, amikor itt nyaralt, és a helyi gyümölcskenyeret falatozta hozzá. Ha már az ízeknél tartunk, nem szabad megfeledkezni a híres madeira mártásról sem, amely a másik nevezetesség. Hátszínszeletekhez fogyasztják elsősorban, de marhahúshoz is szívesen készítik. Madeirai specialitás még az Esprada Preda, a fekete kardhal.
Ez a furcsa állat valamivel hosszabb, mint az angolna, és nagy, ijesztő fogai vannak. A sziget fővárosának halpiacán rengeteg ilyet láttunk. A kardhal íze igen finom, kicsit talán a harcsáéhoz hasonlít. Helyi különlegesség még a hagymás paradicsomleves, a káposztás erőleves, de bátran kérhetjük a vendéglőkben a tonhalas steaket is. A rablóhúst úgy készítik, hogy a nyársat felakasztják egy kis vasállványra, így könnyű lehúzni a húst, ráadásul a tányérba csöpög csak a zsír. Ha valaki édességre vágyik, a mézes vagy a túrós pudingot kóstolhatja meg.
Akik inkább a gyümölcsöket kedvelik, azok próbálják ki a helyi banánt. A madeira banán jóval kisebb, mint a nálunk kapható dél-amerikai, az íze picit más, édesebb, és zölden is lehet fogyasztani, egyáltalán nem keserű.
A gyönyörű zöld sziget híres még a madeira csipkékről is. A fővárosi manufaktúrában megnézhetünk a vasalástól kezdve a csipke kivágásán át szinte minden munkafolyamatot. A legnagyobb attrakció a bolt meglátogatása, ahol kiválaszthatjuk, mit viszünk haza. Ha valaki egy nagyobb családi asztalt szeretne madeira terítővel befedni, akár 3 millió forintnyi összeget is elkölthet, egy autó árát. Persze a turisták inkább csak kisebb csipkéket vásárolnak emlékbe. Annyira szépek ezek, hogy e nélkül nem érdemes hazatérni.
Madeira egyik legszebb kisvárosa Camara de Lobos, mindenképpen érdemes felkeresni.
A település neve annyit tesz, mint “farkasok szobája”, mivel ez első tengeri felfedezők 1419-ben “tengeri farkasokat”, vagyis fókákat láttak ebben az öbölben, a település így kapta a nevét. A gyönyörű kis falu a legfinomabb madeirai boroknak is hazája, a sziget egyik legfontosabb szőlőtermő területe a város feletti domboknál található.
Hangulatos sétánk közben betérhetünk a Filhos de Mar bárba, ami tele van eredeti Christiano Ronaldo szuvenírekkel, mezekkel, relikviákkal.
Madeirai utazási ajánlatokért keresse fel a Kárpáteurópa Utazási Irodát!
