Az idei Szent István-napi rendezvényen adták át a városi díjakat. Horváth Szilárd, a Búzaszem iskola alapítója Pro Urbe díjat vehetett át. A díj kapcsán beszélgettünk az iskolaalapítóval, ismert televíziós szerkesztővel.
Mennyire lepte meg a városnak ez a megtisztelő kitüntetése?
Nagyon. Egyáltalán nem számítottam rá. Kiderült, hogy a közvetlen környezetem már tudott a díjról. Érdekes, mert én ebből semmit sem vettem észre, nem láttam rajtuk, hogy titkot tartanak, ez nagyon tanulságos volt számomra.
Mióta élnek Gödön?
2000. január 18-án, azaz 23 évvel ezelőtt költöztünk ide. Egy televíziós kollégámon kívül nem ismertem itt senkit sem. 1999-ben a Híradó főszerkesztőjeként dolgoztam, ezért költöztünk vidékről Budapest környékére, a Fenyves utcában, egy albérletben kezdtük az itteni életünket. Az óvodáskorú gyermekeink által az óvodában ismerkedtünk az itteni családokkal. Három évvel később fogalmazódott meg bennünk az igény, hogy iskolát hozzunk létre, mert a gyerekeinket szerettük volna a saját értékeinknek megfelelő oktatásban részesíteni.
Ez azt jelenti, hogy ön és a felesége pedagógusok?
Igen, a feleségem és én is Szombathelyen végeztünk a tanárképző főiskolán, ő rajz-népművelés, én történelem-népművelés szakon, csak én 10 évvel korábban, mint ő.
A számításaiknak mennyire vált be a 20 évvel ezelőtti Göd? A mostani város nagyon más, mint a korábbi?
A mostani Göd kezd nagyon más lenni, mint 20 évvel ezelőtt. Amikor ide jöttünk, akkor a város még nagyon sok falusi vonást őrzött. Ezt nagyon szerettük. A mostani kezd Budapest külső kerületévé válni. Jó lenne, ha ez a folyamat nem folytatódna. Mi nagyon szeretünk itt élni, közösségre találtunk, és nem csak a Duna miatt szeretünk itt lenni. Természetesen élvezzük a Duna közelségét, hiszen a gyerekeink kajakoztak, és mi is szeretjük a vizet. Jómagam keszthelyi vagyok, mindig fontos szerepet játszott az életemben a víz. Számomra a Duna tudja pótolni a Balatont. A közösség pedig, amit itt megtaláltunk, elképesztően erős, nagyszerű csapat. Az egyházi közösség, a kajakosok, a Búzaszem iskola közössége, illetve a tanári és a szülői közösség, aminek részesei vagyunk, mind megtartó erejű, amiben fel tudunk oldódni. Hálával gondolunk arra a hatalmas boldogságra, amit a környezetünktől kapunk. Fontos megemlíteni az iskolánál két alapítótársamat, Bernolák Dórit és Ország Tibort, akkori gödi plébánost. Velük kezdtük ezt a munkát, s folytattuk Lázár Lacival, aki az iskola első vezetője lett. A katolikus közösségi házban Tibor atya és az alsógödi katolikus közösség segített ki bennünket egy teremmel, ahol 7 gyerekkel kezdtük az oktatást 2004-ben. A következő esztendőben a református közösségtől megkaptuk az alsógödi református közösségi házat, hogy még egy osztályt indíthassunk. Köszönet érte a református közösségnek és Szotyori Nagy Gábornak. Azóta is egyházi iskolaként működünk. Az iskolánkban a szülőknek nagy szerepük van az oktatási folyamatban. A szülői közösséggel együtt zajlik a nevelés, a tanári és a szülői szeretet karolja körbe az iskolát. Az első iskolaépületet minden állami, pályázati pénz nélkül, mi magunk építettük fel az önkormányzat által erre a célra adott telken.
Hány gyerek jár az Búzaszem iskolába?
Jelenleg 170 gyerek tanul 8 osztályban. Ma már három-négyszeres a túljelentkezés. Országosan és a Kárpát-medencében is modellértékű a Búzaszem iskola, ahol a magyar néphagyományokra, a kereszténységre és a családi összefogásra alapozott oktatást teremtettük meg. Minden héten egy napot azzal foglalkozunk, hogy azoknak az érdeklődőknek, akik hozzánk érkeznek, megmutatjuk az iskolát, és elmondjuk nekik, hogy ők hogyan csinálhatnak valami hasonlót.
A díjjal az iskolalapító munkáját értékelték?
Ez volt a laudációban, illetve megemlítették még a Gödi SE Kajak-Kenu Szakosztályban végzett munkámat. 2011-12-ben egy jó kis szülői csapattal a nagy gödörből sikerült kihúznunk a szakosztályt, s ezután indítottuk el a KajakStart programot, ami országosan is példaértékű. 6-7 éves gyerekek még nem kajakozhatnak, de az úszással, futással, kerékpározással, kirándulással megalapozhatjuk a későbbi jó kajakos teljesítményüket – és ez is egy közösség.
Rendkívül aktív, folyamatosan láthatjuk a televízió képernyőjén, izgalmas műsorokat vezet. Hogy tudja az iskola vezetését és a televíziózást összeegyeztetni?
Ha az egyikben elfáradok, a másikban felüdülök. Szellemileg is nagyon izgalmas mindkettő. Úgy látom, hogy ezzel a két munkával hozzá tudok tenni a nemzet életéhez, ami óriási motiváló erő. Mindkét helyen nagyszerű munkatársak vesznek körül. Az iskolában csodálatos pedagógusokkal dolgozom együtt: tanárok, tanítók, iskolatitkárok, pedagógiai asszisztensek, konyhai dolgozók, mindenki 100%-ban, sőt, felette teszi a dolgát, de ugyanezt tudom elmondani az iskola diákjairól és a szülőkről is. Mindenkinek nagyon hálás vagyok, hiszen a Pro Urbe díj nekik is szól, nélkülük nem kaptam volna meg, ez közös munka. Nincs külön irodám, közös térben dolgozom a kollégáimmal együtt, ha nagyon kell, akkor elvonulok egy tárgyalóterembe tárgyalni. Egy közösségi iskolát csak közösségben lehet vezetni. Az MTVA-ban is ugyanez van, ahol fiatal, jó gondolkodású kollégákkal dolgozom együtt. Az Ez itt a kérdés, a Kommentár Klub, az M5 História arca én vagyok, de minden csapatmunka, ahogy a rádiós műsorok, a Napközben, a Vasárnapi Újság, a XX. századi történelem és az Emberemlékezet podcast is.
Hogyan látja Göd jövőjét? A Samsung-gyár és a város helyzetét?
Azt gondolom, hogy a lakosság növekedését mindenképp érdemes megállítani, az akkumulátorgyárral pedig együtt kell élni. Kezelni kell a zajt, ellenőrizni a környezeti hatásokat. A politikai változásokat, amik az elmúlt időben történtek, pozitívnak vélem. Úgy látom, hogy Kammerer Zoltán polgármester szépen tudja az együttélést menedzselni. Szereti és ismeri a várost. Sok időt és energiát kell arra fordítani, hogy közösséget formáljunk azokkal a gödiekkel, akik az elmúlt időben beköltöztek. Amikor Gödre kerültünk, akkor 13-14 000-ren laktak Gödön, most 21 000-ren lakunk itt. Ez óriási változás, amire a gödi közösség, a közösségi terek, az infrastruktúra nem volt felkészülve. Ezen igyekeztünk és igyekszünk a Búzaszemmel is változtatni. A Búzaszem Alapítvánnyal, Mokos Béla vezetésével jelenleg épp tornatermet építünk, ami városi közösségi tér is lesz. Ezekre a közösségi terekre és alkalmakra nagy szükség van. A város természeti adottságai nagyszerűek, amikkel jól kell élni.
