A Kakaós Csiga Fesztivál csütörtöki programja a JAMH színháztermében folytatódott a Gózon Gyula Kamaraszínház vendégjátékával. Az Agyigó monodrámát Nagyváradi Erzsébet adta elő, míg a dalok szerzője, aki gitáron eljátszotta őket, a művésznő férje, Vasicsek János volt.
Ki volt Szabó Magda? Író, költő, feleség? Ember volt, mint bárki más. Küzdött, félt, harcolt, szeretett. Kimondta azt, amit mások nem mertek, vagy nem tehettek. Életét végigkísérte a bizonytalanság. Támaszként, lelki társként állt mellette, férje Szobotka Tibor író, műfordító. Két test, egy lélek voltak.
A nagy hatású előadás előtt beszélgettünk a művészházaspárral. Azt hallottam, hogy tegnap volt a darab 100. előadása?
- Ez így van, 2014-ben Szabó Ágnes a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatónője úgy gondolta, hogy így negyvenen túl szeretne megajándékozni engem egy önálló esttel, amihez Czeizel Gábor hozott egy anyagot Szabó Magda különböző önéletrajzi ihletésű regényeiből. Ekkor elindult egy 2-3 hónapos munka, amikor én verseket kerestem. Először azt hiszem, 50 vers akadt fenn a rostán – akkor elkezdtünk belőle szortírozni, és összeállítani ezt az anyagot. Az előadás versekből és önéletrajzi írásokból áll. Gyakorlatilag megismertetjük az életét a gyerekkorától kezdve Szobotka Tibor íróval való találkozásuk és fergeteges szerelmükön át egészen az elmúlásig, amivel a darab végén találkozunk.
- A férjem, Vasiscsek János, aki Szabó Magda-verseket zenésített meg. Időnként átmegyünk egy kicsit zenés formába, és megmutatjuk Szabó Magdának ezt az oldalát is.
Könnyű volt megzenésíteni a verseket?
- Annyiból igen, hogy nagyon jó ritmikájuk van. Ő csak egy verseskötetet adott ki, később prózaíróként ismerjük. A versek lüktetése nagyon sokat segített a megzenésítésben, az értelmezhetőségük meg nehezített. Bonyolult gondolatok és mondatok vannak benne, úgyhogy összetett feladat volt. 7 verset zenésítettem meg, a darabban van duettünk is, van Erzsébetnek egy szólója, a többit pedig én énekelem.
Mit kell tudnunk a Gózon Gyula Kamaraszínházról?
- Idén 25 éves, most kezdjük meg a 25. évadot a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínházban. Én 30 éve vagyok a pályán és 20 éve vagyok a színház művésze. Mikor összeállt 2014-ben ez a produkció, úgy gondoltuk, hogy körülbelül 10 előadást fogunk csak belőle tartani. Azt nem gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz, és végigszáguldunk vele az országon. Külön öröm volt, hogy a színház jubileumi évadát az Agyigó 100. előadásával tudtuk megnyitni.
A száz előadás mind Magyarországon volt?
- Igen jórészt, bár jártunk vele például Erdélyben is. Az Esztergomi Várszínháztól a Gyulai Várszínházig tényleg az ország minden zegzugában megismerhették. Vannak már meghívásaink az elkövetkező hónapokra, és reméljük, hogy ez csak az első 100 volt.
Egy ilyen darabot lehet századszor is olyan lelkesen játszani, mint először?
- Nagyon nagy kihívás – fizikailag, szellemileg, lelkileg nagyon megterhel. Egy olyan anyagot sikerült összeállítani, amiben hihetetlenül tudok lubickolni, és az összes színemet meg tudom mutatni. Mindig nagyon nagy kihívás, de nagyon nagy örömmel tudom játszani. Éppen reggel mondtam a férjemnek, hogy gyakorlatilag mindig olyan rákészülés van bennem, még a századik előadásnál is, mint az elsőnél. Nagyon nagy koncentrációs gyakorlat, de egy gyönyörű meghatározó este, nekem és a remélem, hogy a nézőknek is.
