1911. január 13-án született Alsógödön Beck András. A Kossuth-díjas szobrász Beck Ö. Fülöp szobrászművész fia, Beck Judit festőművész bátyja volt.
Kezdetben édesapja mellett végzett művészeti tanulmányokat, majd három évig a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke volt. Már a II. világháború előtt is neves művésznek számított. 1937-ben a KÚT-tárlaton, szintén a Nemzeti Szalonban, érzékenyen megmintázott „szalontai fiú” (Munkás) szobrával nagydíjat nyert. Az 1930-as évek végétől főként szimbolikus-expresszionista bronz kisplasztikákat, a negyvenes években kitűnő karakterérzékkel portrékat (pl. Fischer Annie), és expresszív plaketteket, érméket készített, például Móricz Zsigmondról.
A II. világháború után jelentős köztéri munkái voltak. A Szabad Nép Sajtószékház domborműve, József Attila szobra. Az Olvasó munkás Csepelen, vagy a Népstadionban az Ifjúság útján a Természetjárók háromalakos szoborcsoportja. 1950-ben Kossuth-díjat kapott.
1956-ban Párizsban telepedett le. Utolsó kiállítása 1980-ban a Párizsi Pénzverde épületében volt (a Pénzverdében dolgozott), Budapesten pedig 1982-ben a külföldön élő művészek Tisztelet a Szülőföldnek című, a Műcsarnokban megrendezett tárlatán mutatták be Menekülők című munkáját. Autóbaleset következtében hunyt el 1985-ben.
