A Pro Urbe kitüntető cím egyszeri vagy időszakos, Göd életében nagy jelentőséggel bíró, vagy általános elismerést kiváltó teljesítményért, tevékenységért adható. 2021-ben a címet Gallé Gábor, a Retró Ady Klub leköszönő egykori elnöke kapta, vele beszélgettünk.
Ön már az eredeti Ady Ifjúsági Klub alapításában is részt vett, mesélne a kezdeti időkről?
Szalkszentmártonban születtem 1943-ban, aztán 1949-ben – amikor még óvodás voltam – költözött a családunk Felsőgödre. Nagyon jó tanáraim voltak Gödön, utána az Eötvös gimnáziumban tanultam Budapesten. Egyetem alatt 1963-tól a budai Várban laktam a kollégiumban, és ott ellestem egy-két trükköt a klubosoktól: “hogy kell ezt csinálni”. Itthon akkoriban bontakozott ki a Hazafias Népfront alapította Ady Endre Kör, amit csak Ady Klubnak hívott a “köznép” (ez lett az épület, az intézmény neve is). Kezdtünk oda járni vasárnap, sok fiatal, zajongtunk, magnó meg minden, rex, így aztán megkaptuk a szombat estéket ifjúsági klubnak, melynek a vezetője lettem. Egy nagyon jó társaság alakult ki középiskolás koromban a Kék Duna Üdülő kőfalánál – ez határolja a felsőgödi strandot. (Ennek a csapatnak lett a téli “szállása” a klub.) Az Ady Ifjúsági Klub is részben ebből a társaságból alakult, majd kibővült, itt szövődtek életre szóló barátságok. Eldöntöttük, hogy eljátsszuk a Julius Caesart, Shakespeare után szabadon. Amikor előadtuk ’63-ban a Duna-parton, ez volt a néhai gladiátor barátunk kardja a darabban. A két község egyesítése előtti utolsó ciklusban helyi és járási tanácstag voltam, és két évig mellékállású kultúrigazgató.
Mesélne a családjáról?
1970-ben vettem feleségül Galambos Ilonát, már 51 éve vagyunk házasok. Gyermekeink Gabriella és Andrea, unokánk Kamilla. 1977-ben költöztünk el Gödről, majd több mint 30 évvel később tértünk vissza nyugdíjasként és újítottuk fel a régi házunkat. Azóta is szeretünk itt élni.
Az Ady Klub régen, és a Retró Ady Klub idején is talán inkább hobbi volt, mi volt a foglalkozása?
A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után az Egyesült Izzó társadalmi ösztöndíjasaként a váci üveggyárban kezdtem dolgozni, mint üzemmérnök, majd üzemvezető lettem. 1983-ban Veszprémben üvegipari szakmérnöki képesítést szereztem. Végül a jogutód GE Tungsramban dolgoztam, mint kemencemérnök, és gyártásvezető lettem a 2006-os nyugdíjazásomig.
Hogy alakult meg a Retró Ady Klub?
Amikor visszatértünk a városba, lenyűgözött a pezsgő kulturális és közösségi élet, a civil csoportok aktív működése. Ekkor volt a Németh László iskola 100 éves jubileuma, amikor sok régi társammal találkoztam, így lettek élő kapcsolatok. Szabó Zsuzsa, a József Attila Művelődési Ház igazgatója – akihez az Ady Klub intézménye tartozott – ajánlotta, hogy alakítsunk mi is egy klubot itt, ahol akkor már vagy 8 “kör” létezett. Az Ady Klubot 2010-ben belül felújították, ezután az egykori ifivezető társaimmal szerveztük meg a Retró Ady Klubot, ami a JAMH keretében működik. Programjaink központi része a régi amatőr fotók és 8 mm-es filmek bemutatása a havi vetítéseken, az anyagot a Civil Keret pályázat támogatásával tudtuk digitalizálni. Az elmúlt 10 év alatt 107 klubestet szerveztem, és 38 városi rendezvényhez csatlakoztunk. Átlagosan 36-an vagyunk egy-egy vetítésen. Idősebb tiszteletbeli tagjaink már nem jönnek el, éves szinten 85 tagunk aktív (a teljes regisztrált létszámunk 126 fő volt, akikből sajnos közben többen elhunytak, kiléptek, vagy passzívak).
„A nosztalgiázás mellett érdeklődésünk a helytörténet irányába fordult. Például csináltunk egy reprint újságsorozatot, egyenként 300-400 példányban. 1907-ben megalakult itt a Felsőgödi Családotthon Telepesek Egyesülete, tagjaik nagyon aktívan tevékenykedtek a település kialakítása érdekében. Ők adtak ki egy havi újságot két és fél éven keresztül. Ezekből 14 eredeti példányt kaptunk az egyik “alapító atya” lányától, a többi digitális másolatot helytörténeti kutatóktól, amikből mi összeollóztuk az arra érdemes híreket. Később még két helyi újságot is feldolgoztunk.
Mesélne nekünk a helytörténettel kapcsolatos munkásságáról?
Már korábban nagyon megszerettem a Gödi Almanach sorozatot, melyből rengeteg információt és tudást szereztem. Amikor 2008-ban visszajöttünk, akkor megvettem a kimaradt könyveket és beleástam magam a helytörténetbe. 2014-től kezdtem cikkeket írni az Almanachba, és segítettem a kutatásokat is. Aktívan részt vettem 2015-ben Felsőgöd 100 éves jubileumi rendezvényeinek szervezésében, addigi munkáimért többektől elismerésben részesültem. Most Alsógöd 100 éves – abban az időben szakadt le Sződről -, 1970-ben egyesült a két község, bőséges itt a helytörténet. Az utóbbi években én is népszerűsítettem az ilyen kiadványokat.
Júliusban lemondott programszervező vezetőségi tisztségéről a Retró Ady Klubban, mesélne ennek okáról?
78 éves vagyok, és az utóbbi másfél évben a járvány miatt fel kellett függeszteni a működésünket. A nyári jubileumi közgyűlésen mondtam le, a jövőben előtérbe szeretném helyezni a családi tennivalókat, a ház körüli munkákat. Mostanában többet foglalkozom családunk történetével, interneten összeismerkedtem egy családfakutatóval, aki támogat ebben. Lokálpatrióta elődeim nyomában folytatni szeretném a helytörténeti értékmentést.
